Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trón felől: Íme, Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga Isten lesz velük. (Jel 21,3)

Csodálatos ígéret ez: eljön majd az az idő, amikor nyilvánvalóvá válik az Isten hatalma, szabadítása minden ember számára, méppedig azért, mert elhozza országának teljességét. Olyan új életet, amelyben – ahogyan Ézsaiás fogalmaz – nincs nyoma erőszaknak, pusztulásnak és romlásnak (Ézs 60,18). Nem azért, mert az ember tökéletességre jutna, hanem azért, mert az Isten megadja ezt számunkra. Hiszem, hogy el fog jönni ennek a teljessége.

És hiszem, hogy ha tükör által homályosan is, de már itt a földön, ma is érezhető ez az ország. Nem teljességében, de közöttünk van. Jézus Krisztus által. Ő ma is arra hív minket, hogy tegyük láthatóvá az Ő országát. Mutassuk meg a világ számára, hogy a keresztyénség azáltal, hogy mindenek előtt elismeri fejének Krisztust, tud egy másfajta életet mutatni neked, nekem és minden embernek. Olyan életet, amely pontosan attól lesz élehető, Istenhez közeli, hogy az egyénekben és a közösségekben egyaránt Krisztus van jelen.

Isten sátora, Jézus Krisztus velünk van. Veled és velem. Sőt! Ott Ő ott van benned és bennem, mert nálunk akar szállást készíteni, hogy egy egész életen át elkísérjen minket. Hatalmas kegyelem ez, és ha engedjük, hogy a Lélek átjárja az életünket, akkor megérezhetjük ennek az áldásait életünk minden napján. Minden emberi gyengeségünk, számtalan bukásunk ellenére érzehetjük a felemelő kegyelmet, és azt, hogy valóság lehet Ézsaiás szava, hogy az életünkben nincs erőszak, pusztulás és romlás. Nem a magunk erejéből, hanem a Krisztus kegyelméből, aki egyre jobban a saját képére akar formálni minket, hogy általa teremjük a világosság cselekedeteit.

A főember… örvendezve haladt tovább az útján. (ApCsel 8,39)

Történt-e már veled olyan az életedben, ami aztán minden mást megváltoztatott, ami kimozdított addigi élethelyzetedből, és valami egészen megfoghatatlan módon pozitív, feltöltő, erővel eltöltő érzéssel ruházott fel? Hiszem, hogy vannak ilyen események az életünkben. Emberi történetek nyomán, amikor szerelemre találunk, vagy amikor gyermekünket fogjuk először a karjaink között. Nem tudjuk megmagyarázni, mi az az érzés, ami hatalmába kerített bennünket, de talán nem is kell. Isten ajándékeként ott van, hogy ezáltal is megértsük, mennyire szeret bennünket.

De ott van ez az érzés minden mást átfogó módon az Istennel való találkozás után. Amikor megadatik nekünk a kegyelem, hogy észre vegyük a felénk tartó Istent. Amikor átéljük, hogy Ő valóban gyermekeivé fogadott minket, és mi életünk életünk minden napján ebből a kapcsolatból. Hiszem, hogy ez a pillanat megváltoztatja az életünket, akkor is, ha tudjuk, mikor és hol történt, és akkor is, ha hosszú léptek vezettek el oda. És hiszem, hogy életünk minden napján újra és újra átélhetjük ezt a találkozást, mert Jézus Krisztusban, a testé lett Igében ezt kínálja fel neked és nekem az Isten.

És ha komolyan vesszük, hogy Krisztus ott van a szívünkben, akkor mi is örvendezve indulunk tovább az utunkon, hogy Isten örömét másoknak is tovább tudjuk adni.

Boldog az, akinek Jákób Istene a segítsége, és Istenében, az Úrban van a reménysége. (Zsolt 146,6)

Sokfelé keressük a boldogságot. Azt is mondhatjuk, hogy teljes iparágat hoztunk létre annak érdeklben, hogy mindenki, mindenkor megtalálja azt, amitől ő boldog lehet. Sőt! Sajnos már odáig is eljutottunk, hogy teljesen mindegy sokak számára, hogy mibe kerül a saját boldogságuk, mert ahhoz joguk van. De miközben olyan módon hajszoljuk a hőn áhított boldogság érzését, észre sem vesszük, hogy felégetünk magunk körül mindent, és nemhogy boldogabbak, hanem boldogtalanok leszünk. Miért? Talán azért, mert elveszítettük azt, hogy mit is jelent valójában a boldogság, mert ezt is, mint oly’ sok minden mást az emberi érzések síkjára száműztük.

Pedig az igazi boldogság ennél jóval több. Ezt látja meg a zsoltáros is. Az igazi boldogság kapcsolat és nem tőlünk származik. Kapcsolat a mindenható Istennel, aki életünk minden napján arra hív minket, hogy éljünk belőle. Éljük meg azt a hihetetlen reménységet, ami abból származik, hogy ismerhetjük az Istent. Éljük meg, mégpedig úgy, hogy azt is meglátjuk, hogy Isten az, aki elénk lép, szeret bennünket, reménységet ültet a szívünkbe, és társul hív téged és engem.

Ha ezt komolyan vesszük, ha felismerjük Őt az életünkben, akkor hiszem, hogy megláthatjuk az igazi boldogságot. Sőt! Hiszem, hogy ezen az alapon állva megújulhat minden emberi boldogságunk, és képesek leszünk igazán örülni. Képesek lehetünk letenni minden felesleges hajszolást, mert megtaláltuk az egyedüli, tiszta forrást, Jézus Krisztust.

Én vagyok az első és az utolsó, rajtam kívül nincs isten. (Ézs 44,6)

Kegyelem az ember életében, ha felismerheti, hogy a világ létrejötte nem a véletlen műve, hanem a Teremtő Isten csodálatos munkája. Ő az, aki szavával létre hívott mindent, ami körbe vesz minket, amik mi magunk is vagyunk. Ő az, aki mindezt érthetetlen kegyelméből fenntartja érted és értem, hogy boldogulhassunk ebben a világban, sőt Ő hív téged és engem társnak, mert neked és nekem adta ezt a csodálatos világot. Hatalmas kincs ennek a felismerése, mert hirtelen megláthatjuk, hogy nem az  a lényeg, hogy milyen fizikai folyamatok által jött létre a világ, hanem az, hogy minden mögött ott az a Teremtő Isten.

Kegyelem az ember életében, ha felismeri, hogy a bűneiből való szabadulás egyedüli forrás Jézus Krisztus. Ő, aki valóságos Istenként értünk lett emberré, hogy Megváltónká legyen. Mindent értünk tett. Minden lépést, minden kimondott szót, minden gyógyítást azért vitt véghez, hogy te és én érezzük, hogy Isten szeretete egészen közel jött hozzánk, és hogy te és én egyaránt meglássuk ennek a szeretetnek a fényességében, hogy bátran letehetjük bűneink terhét, és egy egészen új életet kezdhetünk el Vele és Általa. Olyan életet, amelyben magától értedő lehet a Krisztusi szeretet útja.

Kegyelem az ember életében, ha felismeri, hogy ezen az úton nincs egyedül, mert vele van a megszentelő Lélek, aki az Atyának és a Fiúnak a Lelke, aki Pártfogónk ebben a világban. Ő erősít minket életünk minden nehéz helyzetében, Ő az, megvígasztal, felemel minket, hogy ki tudjunk tartani a Krisztus követés útján. Ő az, aki életi az egyházat, amely már emberöltők hosszú sora óta hirdeti, hogy a Szentháromság egy igaz Istenen kívül nincs más isten.

Kegyelem az ember életében, ha ezt felismeri. Kegyelem és feladat. Mert aki egyszer megismerte a Szentháromságot, annak az a feladata, hogy hirdesse ezt a föld végső határáig, alkalmas és alkalmatlan időben, minden teremtménynek, hogy mindenki meglássa Krisztus arcát és azt, hogy Ő az út az Atyához.

Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást. (Jn 13,35)

Mit jelent tanítványnak lenni? Emberileg nézve valami olyan életszakaszt, ami lehet, hogy csak pár évig tart, mert kikerülünk az iskolapadból, és véget ér a tanítványság. És azért, mert hajlunk is arra, hogy levetkőzzünk mindent, amit a tanítványság jelent, mert úgy érezzük, hogy ez az állapot csak megköt és gátol minket. Jézus mégis arra hív, hogy legyünk az Ő tanítványai. Nem csak pár évre, hanem egy egész életre. Nem azért, hogy megkössön minket, hanem hogy szabaddá tegyen. Hiszem, hogy csodálatos megélni ezt a fajta tanítványságot, mert az láthatjuk meg újra és újra, hogy a Mester valóban naponta tanít minket, párfogol, és felkészít az életre.

Mi több, arra hív, hogy ez a tanítványság legyen látható rajtunk. Nem a kiválóságunk, öltözködésünk, egyre nagyobb tehetségünk, hanem a szeretet által. Azáltal az érzésnél jóval több élet-gyarkolat által, amit maga Jézus tanított nekünk. Az Ő tanítványaként megélhető, hogy nem azért szeretem a másik embert, mert valaki erre kényszerít, hanem azért, mert ezt látom Tőle, mert Őt ismerem fel a másik emberben. Ez pedig csodálatos ajándék, hiszen segít abban, hogy valódi közösség alakuljon ki ember és ember között. Olyan Krisztusban megélt kapcsolat, amelyben letehető minden, ami bűn, de elfogadokhatok minden olyant, ami a másik embert tőlem különbözővé teszi. Nem emberi észérvek miatt, hanem azért, mert rádöbbennünk, Krisztus a közös pont, és így minden más másodlagossá válik.

Mi több az ilyen szeretet nem önmagáért való, hanem azért adatott neked és nekem egyaránt, hogy általa egyre többen lássák meg Krisztus arcát. Arra hivattál te és én egyaránt, hogy hirdessük szerete a világban, Benne és Általa lehet közösség az emberek között, ha felismerjük, hogy Vele lehet szeretni a másikat, mert Ő már előbb szeretett minket.