Hallottam, hogy egy hatalmas hang szól a trón felől: Íme, Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga Isten lesz velük. (Jel 21,3)

Csodálatos ígéret ez: eljön majd az az idő, amikor nyilvánvalóvá válik az Isten hatalma, szabadítása minden ember számára, méppedig azért, mert elhozza országának teljességét. Olyan új életet, amelyben – ahogyan Ézsaiás fogalmaz – nincs nyoma erőszaknak, pusztulásnak és romlásnak (Ézs 60,18). Nem azért, mert az ember tökéletességre jutna, hanem azért, mert az Isten megadja ezt számunkra. Hiszem, hogy el fog jönni ennek a teljessége.

És hiszem, hogy ha tükör által homályosan is, de már itt a földön, ma is érezhető ez az ország. Nem teljességében, de közöttünk van. Jézus Krisztus által. Ő ma is arra hív minket, hogy tegyük láthatóvá az Ő országát. Mutassuk meg a világ számára, hogy a keresztyénség azáltal, hogy mindenek előtt elismeri fejének Krisztust, tud egy másfajta életet mutatni neked, nekem és minden embernek. Olyan életet, amely pontosan attól lesz élehető, Istenhez közeli, hogy az egyénekben és a közösségekben egyaránt Krisztus van jelen.

Isten sátora, Jézus Krisztus velünk van. Veled és velem. Sőt! Ott Ő ott van benned és bennem, mert nálunk akar szállást készíteni, hogy egy egész életen át elkísérjen minket. Hatalmas kegyelem ez, és ha engedjük, hogy a Lélek átjárja az életünket, akkor megérezhetjük ennek az áldásait életünk minden napján. Minden emberi gyengeségünk, számtalan bukásunk ellenére érzehetjük a felemelő kegyelmet, és azt, hogy valóság lehet Ézsaiás szava, hogy az életünkben nincs erőszak, pusztulás és romlás. Nem a magunk erejéből, hanem a Krisztus kegyelméből, aki egyre jobban a saját képére akar formálni minket, hogy általa teremjük a világosság cselekedeteit.