Mert benne teremtetett minden a mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok. (Kol 1,16)

Az egyik legkedvesebb időhatározó szóm a kezdetben. Azért, mert valami olyan időre mutat, ami távol áll az embertől, így távol van a befolyásunktól, a kikutatni akarásunktól és így minden amit ez az apró szó magában foglal megmaradhat annak, aminek az Úr megalkotta. Természetesen akkor, ha képesek vagyunk a hit látásával nézni ezt az szót és az általa befogott időt. Mert a kezdetbent sem te, sem én, sem senki más nem kutathatja ki, de hihetjük tiszta szívvel, hogy minden, amit ott és akkor alkotott az Isten az igen jó, sőt érted és értem lett igen jó.

De ebben a szóban benne van még valami, pontosabban még Valaki. Csodálatos dolog ez, és ezt a titkot fogja meg János mellett Pál apostol: ott és akkor, már a tertemtés pillanatában jelen van Krisztus. Ő az Ige, aki által a világ meg lett formálva, és Ő az Ige, az élő szó, aki megváltotta az egész teremtettséget. Hiszem, hogy egyedül benne ér össze minden, ami a világ kezdetet óta történt, Benne nyer értelmet tér és idő, mert mindennek Ő a középpontja.

Igen, a te és az én életemnek is. Minden napunkon arra csodálkozhatunk rá, hogy mi is részesei vagyunk a teremtettségnek, és részesei vagyunk a megváltásnak. Ez pedig, naponkénti kegyelem!