Boldog az, akinek Jákób Istene a segítsége, és Istenében, az Úrban van a reménysége. (Zsolt 146,6)

Sokfelé keressük a boldogságot. Azt is mondhatjuk, hogy teljes iparágat hoztunk létre annak érdeklben, hogy mindenki, mindenkor megtalálja azt, amitől ő boldog lehet. Sőt! Sajnos már odáig is eljutottunk, hogy teljesen mindegy sokak számára, hogy mibe kerül a saját boldogságuk, mert ahhoz joguk van. De miközben olyan módon hajszoljuk a hőn áhított boldogság érzését, észre sem vesszük, hogy felégetünk magunk körül mindent, és nemhogy boldogabbak, hanem boldogtalanok leszünk. Miért? Talán azért, mert elveszítettük azt, hogy mit is jelent valójában a boldogság, mert ezt is, mint oly’ sok minden mást az emberi érzések síkjára száműztük.

Pedig az igazi boldogság ennél jóval több. Ezt látja meg a zsoltáros is. Az igazi boldogság kapcsolat és nem tőlünk származik. Kapcsolat a mindenható Istennel, aki életünk minden napján arra hív minket, hogy éljünk belőle. Éljük meg azt a hihetetlen reménységet, ami abból származik, hogy ismerhetjük az Istent. Éljük meg, mégpedig úgy, hogy azt is meglátjuk, hogy Isten az, aki elénk lép, szeret bennünket, reménységet ültet a szívünkbe, és társul hív téged és engem.

Ha ezt komolyan vesszük, ha felismerjük Őt az életünkben, akkor hiszem, hogy megláthatjuk az igazi boldogságot. Sőt! Hiszem, hogy ezen az alapon állva megújulhat minden emberi boldogságunk, és képesek leszünk igazán örülni. Képesek lehetünk letenni minden felesleges hajszolást, mert megtaláltuk az egyedüli, tiszta forrást, Jézus Krisztust.