[Az Úr] pajzsa mindazoknak, akik hozzá menekülnek. (Zsolt 18,31)

Mindannyian keressük a biztonságot. Azt a teret és időt az életünkben, ahová ki tudunk menekülni szellemi, lelki vagy éppen érzelmi értelemben. Ahol magunk mögött tudjuk hagyni a problémákat, és legalább egy rövid időre megnyugvást találhatunk. Rá kell jönni azonban arra, hogy ezt emberileg akarjuk megvalósítani, akkor sokszor csak ködképeket kergetünk, hiszen a tegnap megoldása nem biztos, hogy ma is eredményt hoz.

Isten azonban tegnap, ma, és mindörökre biztos menedéket kínál. Sőt! Teszi ezt úgy, hogy egyenesen elénk fut vele. Hatalmas kegyelem ez, hiszen így lehet igazán mindenkié, és így lehet igazán átérezni, mekkora ajándék rejlik benne. Isten biztonságot adó szeretete életünk minden napján védelmet ad. A magasságokban megóv attól, hogy mélyre zuhanjuk, a mélységekben pedig bátorít minket, hogy Vele valójában nincs mitől félnünk. Isten biztonságot adó szeretete maga Krisztus, aki érted és értem adta oda magát, hogy valóban a mienk legyen ez a drága ajándék.

Mit kell hát tenni? Hiszem, hogy egyet: minden napon oda menekülni az élő Istenhez. Oda menekülni,  és letenni mindent, ami tőle elválaszt, hogy teljesen az övei lehessünk. Hiszem, hogy minden emberi nézőpont ellenére megélhető ez a sokszor valóban kegyelemből fakadó, valóban biztonságot adó szeretet.