Ti szomjazók mind, jöjjetek vízért! (Ézs 55,1)

Szörnyű élmény a szomjúság. Amikor az ember mindent megadna azért, hogy akár csak egy csepp víz is érje az ajkait. Amikor minden sejtünk folyadékért kiált, s a szomjúság érzése annyira belénk ivódik, hogy másra már nem is tudunk gondolni.

De tudjuk, nem csak a testünk lehet szomjas. Minden ember ismeri azt az érzést, amikor vágyunk valamire, ami betölt, ami áthat, mégsem tudjuk egészen pontosan megfogalmazni mi az. Hiány ez az életünkben, de csak a Jézussal való találkozás után tudjuk, hogy mire is szomjaztunk. Mi, pontosabban Ki volt az, aki hiányzott az életünkből, és aki egy pillanat alatt csillapította lelki szomjúságunkat. Aki betöltött és új életre élesztett minket, ahogyan egy forró, nyári napon egy pohár friss víz szinte újjá varázsol bennünket.

Szörnyű élmény a szomjúság. Amikor újra érezzük. Mert hiába ittunk reggel egy nagy pohár vizet, pár óra múlva újra ugyan az az érzés kerít hatalmába minket. Újra a forráshoz kell járulnunk, különben semmit nem ért az a pár korty a reggeli órákban.

Hiszem és tudom, hogy ugyan így szól a felszólítás lelki értelemben neked és nekem életünk minden napján: ti szomjazók mind, jöjjetek vízért! Nem elég egyszer az Úrhoz járulni, hanem újra és újra meríteni kell a forrás vizéből, hogy frissek maradjunk, hogy új életre támadjunk, hogy élő legyen a kapcsolatunk az élet Istenével. Hiszem és tudom, hogy Jézusban vele találkozhatunk. Amikor Ő a földön járt, százak és ezrek követték, és úgy szomjazták a szavait, ahogyan egy forró nyári napon te és én vágyakozunk egy pohár friss víz után. Jézus akkor és most ezt a szomjúságot akarja csillapítani, hogy megérezzük, az Ő szavai frissességet adnak.