Jézus mondja: Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt, vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem azokat. (Mt 5,17)

Hadilábon állunk a törvénnyel. Törvényeskedünk másokkal szemben, elengedünk saját magunkkal szemben. Elvárjuk mástól, hogy vegye komolyan a szabályokat, tegyen mindent úgy az életében, ahogyan azt valaki elképzelte, leírta, paragrafusokkal látta el. Lehet, hogy ésszerűtlen, lehet, hogy idegen az aktuális helyzettől, de a törvény, az törvény. Magunkkal szemben pedig sokszor vagyunk szigorúak, amikor mindenhol a szabályokat keressük, vagy éppen, azokat akatjuk áthágni, hogy könnyebb legyen az életünk.

Jézus beszél a törvényről. Sőt! Mindezt nagyon nyíltan, és talán a sokszor új utakat kereső tanítványok szemében meglepő, egészen furcsa módon teszi. Mert nem arról beszél, amit az emberek várnak tőle. Nem a gyökeresen újat hozza el, abban az értelemben, hogy kidob mindent az ablakon, hanem váratlan módon hozza el a "rendszer reformációját". Isteni megújítás ez, és pontosan erre van szükség. Arra, hogy Jézus meglátassa veled és velem, hogy van helye a törvény által teremtett rendnek az életünkben, hiszen azt Isten adta. De csakis akkor, ha a törvény szíve közepéből az evangélium világossága ragyog fel. Ezt jelenti, hogy Jézus betölti a törvényt, hogy érvényt szerez neki.

Megmutatja, hogy a törvény rendet teremt az emberek között. Megmutatja, hogy minden napunkon lehet tükör, amelyen lemérhetjük gondolatainkat, szavainkat és cselekedeteinket. És megmutatja, hogy bár naponként elbukunk a törvény megtartásában, de Ő felemel minket, és arra bíztat, hogy Vele próbáljuk meg újra. Hiszem, hogy minden napunkon Ő erősít minket a Lélek által, hiszem, hogy ma is mellettünk van, hogy képesek vagyunk úgy élni, hogy az Ő arcát mutatjuk a másik embernek, amelyben nincs törvényeskedés és nincs megkerülés, csakis szeretet általi, hitből fakadó cselekedet Isten dicsőségére és a másik ember üdvösségére.