Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem! (Zsolt 51,12)

Vannak olyan élethelyzetek, amikor szükségünk van a megújulásra. Amikor felismerjük, hogy ami mögöttünk van, amiben most vagyunk, az valójában nagyon nincs rendben. Amikor érezzük, hogy jó volna váltani, jó volna új utat találni, de a magunk erejéből csak arra vagyunk képesek, mint a példázat beli idősebb testvér, aki akár a disznók eledelét is megette volna.

Hiszem, hogy ezekben a sokszor mérhetetlen mélységekben is megszólal az Isten. Egészen különleges, csendes hangon, ahogyan a halk és szelíd hang egykor Illést is megszólította. Megszólít, megérint, és imádságra késztet. Kegyelmével lép be az életünkbe, hogy aztán társunkká legyen. Hiszem, hogy te és én egyaránt megláthatjuk, megérezhetjük ezt a kegyelmet, és a zsoltárossal együtt imádságra kulcsolhatjuk kezünket és szíünket egyaránt. 

Hiszem, hogy mi is kérhetjük a tiszta, Istenben mindenkor feltétlen bízó szívet és a minden körülmények között erős lelket. Miért? Azért, mert Jézus bátorít erre. Azt mondja a tanítványoknak, neked és nekem egyaránt, hogy kérjünk egészen bátran, mert Ő megadja a szív kérését, sőt azt mondja, hogy nem hagy bennünket egyedül, hanem a Lélek által minden napon veled és velem van.Ő erősít, Ő támogat, Ő tárja ki a karját, hogy mindenkor érezzük, az Ő szeretete velünk van, és ezt az ajándékot senki nem veheti el tőlünk.