Andráskereszt

Andráskereszt

Menny és föld között

2016. január 06. - Halasi András

12Tied a menny, tied a föld is, te hoztad létre a földkerekséget és azt, ami betölti. 13Te teremtettél északot és délt. (Zsolt 89,12-13a)
Ráismerni az alkotás mögött az alkotóra - ez minden ember számára napi feladat. Szemlélve a körülöttünk lévő világot, annak minden szépségében és összetettségében, minden emberi ésszel felfoghatatlan valóságában, és meglátni, hogy e mögött a rendszer mögött kell lennie egy alkotónak, aki mindezt létrehozta, a semmiből előhívta csodálatos felismerés. Meglátni a világ dolgai mögött, a hétköznapok történéseiben, az egyszerű szélfúvásban vagy a patak hangjában Istent, igazi evangélium.
A világ nemcsak Isten teremtése, hanem annak minden egyes részletével, kezdve a hegycsúcsoktól egészen az utolsó sejtünkig az Ő tulajdona. Ez vitán felül áll. S valójában a mai nap, Vízkereszt ünnepe is ezt helyezi előtérebe. Minden, ami a világon van, Isten tulajdona, s mindent annyira szeret, hogy egyszülött fiát küldte ezért a világért a földre.
Benne, a názáreti Jézusban összeér menny és föld. Benne válik eggyé észak és dél. Benne kiengesztelődött Isten a világgal és kiengesztelődhet egyik ember a másikkal. Benne és általa múlik el minden sötétség, és fénylik az igazi világosság. Mert valójában benne teremtetett minden, hiszen Ő kezdetben az Atyánál volt. 

Siessünk Hozzá!

Kora reggel az egész nép hozzá sietett, hogy halgassa őt a templomban. (Lk 21,28)

Egyszer valaki azt mondta, hogy az ördög legnagyobb támadása ellenünk az, hogy szétforgácsolja a napjainkat, elveszi az időnket. Ha a hétköznapok rohanására, vagy a már előre teleírt naptáramra tekintek, akkor érzem ennek az igazságát.
Mindig sietünk valahova. De sietünk-e életünkben Jézushoz. Azért, hogy Őt hallgassuk. Még akkor is, ha olyan dolgokról beszél igéjében, ami legbelsőbb dolgainkra világít rá.
Naponta meg kell szakítani sietségünket, hogy képesek legyünk irányt váltani, és Jézusra figyelni. Bibliaolvasás, imádság, elcsendesedés. Senki nem spórolhatja meg azt az időt, amelyeket erre fordíthat az életéből. Szükségünk erre a naponkénti Lélekzetvételre.

Ki lakik a szívedben?

Krisztus lakjék szívetekben a hit által. (Ef 3,17)

Hol laksz? Talán ez az egyik leggyakoribb kérdés, amelyet egy új ismerősnek felteszünk. Mert kíváncsiak vagyunk arra, hogy milyen körülmények közül és honnan érkezik az, akivel éppen ismeretséget kötünk. Be szeretnénk látni az életébe, legtöbbször talán azért, hogy ezáltal is megismerjük őt. Mert jól tudjuk, sok mindent elárul valakiről az, amilyen körülmények között az életét rendezi. Nem a szegények kunyhói és a gazdagok palotái miatt. Hanem azok miatt a hétköznapi söprések miatt, amelyek elvégez vagy éppen nem. Ez alapján aztán sok mindent leszűrhetünk saját lakásunk vonatkozásában is.
De kíváncsiak vagyunk-e arra, hogy milyen körülmények vannak a másik ember szívében, vagy sokkal inkább a mi szívünkben? Hajlandóak vagyunk-e arra, hogy olykor-olykor kipakoljunk mindent, ami nem oda való, és teret adjunk annak, akinek valóban ott kellene lennie. Életünk minden napján arra van szükségünk, hogy hit által maga Krisztus vegyen szállást a szívünkben és ezáltal az életünkben is. Mert ha ilyen módon lesz tiszta udvar, rendes ház az éltünk, akkor valójában minden más is erre épülhet fel, Ha hagyjuk, hogy Jézus Krisztus vezesse az életünket, akkor megélhetjük, mit jelent valami egészen örömteli boldogságban járni. Csak hagyni kell, hogy Ő vegyen szállást bennünk. Képes vagy rá?

Sötétségből a világosságba

Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket. (1Pt 2,9)


Szeretem, amikor a Szentírás ellentéteket állít elénk. Talán azért, mert a hétköznapok sodrában oly' sok ellentétet tapasztalhatunk. Szegénység-gazdagság, hideg-meleg, fent-lent, sötétség-világosság. Az ellentétek szegélyezik mindennapjainkat, így valójában a részünkké válnak, s az általuk alkotta kereteken belül tudunk mozogni, s sok mindent megérthetünk.
Péter levelében azonban valami egészen egyedülálló ellentét fogalmazódik meg. Olyan ellentét, amely nemcsak keretté, hanem a részünkké válhat. Olyan ellentét, amelynek felismerése nem a saját érdemünk, hanem azé, aki kijelenti, te és én, minden ember, aki Krisztust követi, aki a keresztet helyezi élete középpontjába a választott nemzetség tagja lesz. Nem származása, nem születési joga, hanem egyedül a kegyelem alapján. Olyan nemzetséggé lehetünk így, amelynek egyedüli tulajdonosa maga az Isten, aki a sötétségből, a halálból és a kárhozatból, a világosságra, az életre és az üdvösségre hívott el minket.
Ha ezt komolyan vesszük, akkor valóban olyan örömmel fogjuk hirdetni a szabadulás evangéliumát, ahogyan sötét éjszakán a hirtelen felvillanó villám beragyogja az egész égboltot kelettől nyugatig, vagy ahogyan az első pünkösdkor Péter beszédére ezrek lettek Krisztus követői és tanúi.
Jézus Krisztus ma is a sötétség helyett a világosságot kínálja. Neked is.

Megszerethető ösvény




Igaz ösvényen vezet az ő nevéért. (Zsolt 23,3)











Aki már túrázott, az jól tudja, fontos ismerni a helyes utat. Fontos tudni, honnan indultunk, és nem árt, ha tisztában vagyunk azzal, hova akarunk megérkezni. Sokat segíthetnek ebben a turista jelzések, de ezek megfejtéséhez is kellő ismeret kell. Saját emlékeim között is számos olyan túrázás emléke szerepel, amelyek bár jó hangulatban teltek, de minden ismeret és előkészület ellenére hamis ösvényre tévedtünk.
A "való életben" azonban nem jó hangulatú a hamis ösvény, vagy helyesebben a hamis ösvények. Talán mindenki tudja saját tapasztalatából, hogy akár egy napunkon hányszor tudunk félrecsúszni. Hány olyan ösvény kínálkozik, amelyek félre visznek minket.
De a zsoltáros szava egészen örömteli a mai napon is. Aki Istennel jár, aki naponként elhatározza, hogy Istenhez akar tartozni, azt ő fogja vezetni. Igaz ösvényen. Olyan úton, amelyet nem mi teszünk igazzá, hanem Isten minden időben kegyelmet adó igazsága. Olyan úton, amelyen nem mi leszünk a vezetők, hanem a Szentlélek. Olyan úton, amelyet nem megszoknunk kell, hanem megszerethetünk. Mert aki egyszer megtapasztalja az Istennel való együtt járást, az ugyan úgy, örömmel énekli a Zsoltárt, ahogyan Dávid tette, és tiszta szívvel mondja ki: igaz ösvényen vezet engem is Isten, Jézus Krisztusért. Ámen
süti beállítások módosítása