Aki már túrázott, az jól tudja, fontos ismerni a helyes utat. Fontos tudni, honnan indultunk, és nem árt, ha tisztában vagyunk azzal, hova akarunk megérkezni. Sokat segíthetnek ebben a turista jelzések, de ezek megfejtéséhez is kellő ismeret kell. Saját emlékeim között is számos olyan túrázás emléke szerepel, amelyek bár jó hangulatban teltek, de minden ismeret és előkészület ellenére hamis ösvényre tévedtünk.

A "való életben" azonban nem jó hangulatú a hamis ösvény, vagy helyesebben a hamis ösvények. Talán mindenki tudja saját tapasztalatából, hogy akár egy napunkon hányszor tudunk félrecsúszni. Hány olyan ösvény kínálkozik, amelyek félre visznek minket.

De a zsoltáros szava egészen örömteli a mai napon is. Aki Istennel jár, aki naponként elhatározza, hogy Istenhez akar tartozni, azt ő fogja vezetni. Igaz ösvényen. Olyan úton, amelyet nem mi teszünk igazzá, hanem Isten minden időben kegyelmet adó igazsága. Olyan úton, amelyen nem mi leszünk a vezetők, hanem a Szentlélek. Olyan úton, amelyet nem megszoknunk kell, hanem megszerethetünk. Mert aki egyszer megtapasztalja az Istennel való együtt járást, az ugyan úgy, örömmel énekli a Zsoltárt, ahogyan Dávid tette, és tiszta szívvel mondja ki: igaz ösvényen vezet engem is Isten, Jézus Krisztusért. Ámen