Mert mi Isten szolgálatában állunk. (1Kor 3,9)

Egyáltalán nem mindegy, hogy valaki milyen elvek, irányok, háttéremberek mentén építi fel az életét. Azért, mert ezek a személyek és gondolatok meghatározzák azt, hogy ki vagy te és ki vagyok én. Éppen ezért a keresztyén ember életében is fontos, hogy tisztában legyen azzal, hogy alapvetően ki határozza meg a mindennapjait, kinek a szántóföldjén végzi munkáját.

Pál apostol bizonyságtétele egyértelmű: ő és társai Isten szolgálatában állnak. Ez pedig lehet a te és az én bizonyságtételem is. Egészen különleges megélni ezt a fajta szolgálatot, mert a valóság feszül ott a mélyén, hogy úgy járok együtt Istennel, úgy állok az Ő szolgálatában, hogy egyrészt végzem a munkám, vagyis beleteszem a személyiségem és tehetségem a tőlem telhető legteljesebb mértékben, másrészt viszont és csak egy vagyok a szolgálók sorában, és a teljességet maga az Isten adja.

Ez egyrészt óriási ajándék, mert érezhetem életem minden napján, hogy nem hiába vagyok ebben a világban. Legyen emberileg nézve bármilyen kicsi is a szolgálatom, amellyel az Isten országát építem, az a Lélek erejével idejében megtermi a maga gyümölcsét, és hozzá adódik ahhoz a végeláthatatlan láncolathoz, amelybe minden Isten országán munkálkodó ember beletartozik. Ebben a szolgálatban én is értékes vagyok, és hiszem, hogy ezt a ma emberének újra és újra a szívére kell helyezni azzal az egyértelmű üzenettel együtt, hogy Krisztusnál mindenkinek helye van, mert Ő mindenkit vár megtérésre és új, szolgálatban megélt életre.

Másrészt pedig mindez óriási kegyelem, mert benne van az, hogy nincs minden az én emberi esendőségemre bízva, mert Krisztus a középpont és az alap, aki összefogja az egész munkálkodást. Ő az, aki Lelke erejével elfedi nemcsak gyengeségünket, hanem bűneinket is, így képes olyan helyen is építést hozni, ahol a mi szolgálatunk csak bajt eredményezett. És megadja annak a lehetőségét, hogy ezért őszintén imádkozzunk életünk minden napján.

Te és én Isten szolgálatában állunk. Lehet, hogy már felismertük, hogy ez hogyan valósul meg az életünkben, de lehet, hogy még előttünk áll a hívás. Sőt! Arra is késznek kell lenni, hogy új utakat lássunk meg. Lehet, hogy ma még ültetünk, holnap pedig már máshol öntözzük a szárba szökkenő vetést, de egy biztos: a növekedést Isten adja.