Majd az Úr szavát hallottam, amint ezt kérdezi: Kit küldjek el, ki lesz a követünk?
Én ezt mondtam: Itt vagyok, engem küldj! (Ézs 6,8)
Keresztyén emberként vajon hányszor kérdezik meg életünk során: miért? Miért jársz templomba? Miért imádkozol? Miért olvasol Bibliát? Miért viselkedsz adott helyezetekben másképp? Miért? Miért? Miért?
A válasz sokszor nem egyszerű. Még lelkészként sem, amikor az embernek még különösebb választ kell adnia: miért választotta ezt az utat. De a válasz egyszerűsége, vagy éppen bonyolultsága azt gondolom nem abban rejlik, hogy ne tudnánk megválaszolni a kérdést. Sokkal inkább abban, hogy nagyon nehéz úgy válaszolni, hogy az a kérdező számára is érthető legyen. Mert itt többről van szó, mint egyszerű szimpátia, önmagunk megvalósítása vagy éppen valamiféle kulturális rendhez való alkalmazkodás. Keresztyénnek lenni minden esetben elhívással jár együtt.
Az elhívás pedig magától az Élet Urától hangzik felénk. Csodálatos Ézsaiás könyvében ez az elhívással felérő kérdés: kit küldjek el, ki lesz a követünk? Hiszem, hogy erre a kérdésre nem adható más válasz, csakis az, amit a próféta is kimondott. Pontosan azért, mert a kérdés, felszólítás magától Istentől származik. Ha valaki ezt komolyan veszi, hogy a világ Teremtője szólítja meg őt, akkor nem adhat más választ: itt vagyok, engem küldj.
És ami a legcsodálatosabb, hogy ehhez nem kell különlegesnek lenni. Egyszerűen csak komolyan kell venni, hogy téged és engem szólít meg az Isten. Valakit úgy, hogy meghagyja saját hivatásában, és ott, azon a helyen hívja szolgálatra, keresztyén életre. Orvost a betegek között. Tanárt a diákok között. Gyári melóst a szalag mellett. És van, hogy Isten egészen különleges útra hív, hogy életünk minden percében Őt szolgáljuk és Őt hirdessük az emberek között.
De legyünk akár hivatásos ige-szolgák, vagy hivatásos keresztyén emberek a hívás voltaképp ugyan az: Isten nevünk szólít, és az aratásba küld. Azért, hogy általunk is megtudja a világ, mekkora erő árad felőle. Lehet a hívásra többfelé választ adni? Hiszem, hogy nem. Egyedül ezt mondhatjuk: Itt vagyok, engem küldj. És Ő elküld bennünket a föld végső határáig.
