Állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát.
Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére. (Zsid 12,1-2)

Sok olyan élethelyzet jöhet az életünkben, amelyben az emberi erő önmagában pusztán olyan, mint az éppen csak pislákoló mécses. Még világít, de fénye már elenyészik az őt körülvevő sötétben. Egészen csodálatos a Szentírás bizonyságtétele, hogy még ebben a helyzetben is ott van mellettünk a könyörülő Isten, aki tenyerén hordoz, hogy meg ne üssük lábunkat sem a kőben, sem semmilyen akadályban, amely az életünk során elénk kerül. Ha ezt képesek vagyunk hittel meglátni, akkor hiszem, hogy meg tudunk valamit valósítani abból a bíztatásból, amely a fenti textusban is megszólal, és mi magunk is képesek lehetünk az állhatatos futásra.

A napokban eszembe jutott Jákób története, aki a szó szoros értelmében a pusztába rohant. Életét mentette, s önhibájából, bűnei következtéből olyan helyzetbe került, ahonnan maga valóban nem tehetett mást, mint hogy éjszakára leheveredett és várta, mit hoz a holnap. De ezt a bűnös, világból éppen kirohanó embert is megszánja az Isten, ételt ad neki, és arra bíztatja, hogy vegye komolyan, fel kell néznie, és meg kell látnia a más perspektívát. Ebben az esetben az Isten angyalait, de ezzel együtt az életében azt is, hogy az elhívás, a kiválasztás az Isteni áldás nem függ tőle, nem függ az ő személyétől, mert az Isten ajándéka.

Miért írtam erről? Azért, mert sokat gondolkozom azon, hogy milyen pálya van előttünk. Milyen életet készített el neked és nekem a kegyelmes Isten, mik azok, amikkel szembe kell néznünk, mik azok, amiket meg kell harcolnunk életünk során. Hiszem, hogy akkor tudunk állhatatosan futni, ha kicsit felfelé mozdítjuk a tekintetünket. Ha nem csak azt nézzük, hogy mik vannak még előttünk, mert az megrémíthet, elbizonytalaníthat. De ha képesek vagyunk mindenek előtt Krisztusra tekinteni, aki a te és az én hitemet is adta, akkor máris más lesz az életszemléletünk, és hiszem, hogy más lesz a futásteljesítményünk is. Ezt nem fogja kijelezni semmilyen okos-kütyü, ezt a szívben fogjuk érezni, mert Krisztussal könnyebbül a teher.