És történt, amikor Jézus asztalhoz telepedett a házban, sok vámszedő és bűnös jött oda, és letelepedtek Jézussal és az ő tanítványaival együtt. (Mt 9,10)

Jézus tanítványi serege színesebb a szivárványnál. Ez a tény azt tanítja számunkra, hogy mellette, az egyetlen igaz Mester mellett, valóban mindenkinek helye van. Az egyszerű halászembernek, a szabadságharcos zélótának, az ex Keresztelő tanítványnak és a vámszedőnek. Mindenkinek helye van Jézus mellett, aki képes mindent hátrahagyva követni Őt akár a föld végső határáig.

Máté elhívási története az egyik legkedvesebb Szentírási történetem. Pusztán az egyszerűsége miatt, amelyből aztán egy csodálatos közösség képe bontakozik ki. Az elhívás egyetlen rövid mondatban ragadható meg: Kövess engem! Mégis, ez az egy rövid jézusi mondat élet újító hatással van. Mert szíven találja Mátét, aki képes - a többi tanítványhoz hasonlóan - mindent otthagyni. Mert felismerte, hogy a Jézus közelében való vándorlás, a vele való közösség sokkal többet ér, mint egy jól fizető állás.

És ebből az elhívással összekötött találkozásból aztán asztalközösség alakul ki, amelyben Jézus - a zúgolódók kérdésére - aláhúzza a Messiás küldetésének, és így a tanítványságnak a lényegét: Isten nem személyválogató. Mert nem az egészségeknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. Mert mellette nem az számít, hogy ki voltál, mit hozol magaddal, hanem hogy felismered-e a találkozás és megszólítás jelentőségét, és merre tartasz tovább. Mert Jézus szavára a Léviből is lehet Máté, Saulból is Pál, elveszettből is megtaláltatott. És az Ő asztalánál mindenkinek helye van.