Nehezen boldogulunk azzal, ha valaki parancsolgat nekünk. Talán azért, mert nem szeretjük, ha határokat szabnak a szabadságunknak. Talán azért, mert szeretjük, ha mások szabályait kell betartanunk. Talán azért, mert jobban szeretünk a saját fejünk után menni. Talán azért, mert nem értünk egyet teljesen a parancs adójával.

Jézus mégis ezt mondja: tartsátok meg az én parancsolataimat. Hol van helye ennek a kijelentésnek az életünkben? A válasz a szeretetben rejlik. Jézus parancsolatait nem kényszerből, nem tekintély követéséből, hanem szeretetből követjük. Sőt! Azért tartjuk meg a parancsolatokat, mert Ő előbb szeretett minket. Ebből aztán fakadhat saját szeretetünk. Ebből pedig a Krisztus követő életünk.