Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket; akik egykor nem az ő népe voltatok, most pedig Isten népe vagytok, akik számára nem volt irgalom, most pedig irgalomra találtatok.(1Pt 2,9-10)

Kiválasztottnak lenni jó és felemelő érzés. Emlékezzünk akár csak arra, milyen öröm volt, amikor beválasztottak minket valamilyen csapatba, főleg, ha elsőként gondoltak ránk. Az ember, te és én egyaránt, szeretjük ezt az érzést, mert az tölt el bennünket, hogy egy körnek lehetünk a tagjai, egy olyan csoportnak, ahova valamiért jó tartozni, még akkor is, ha nem feltétlen tudjuk megfogalmazni, miért is van így.

Hiszem, hogy Isten ezt kínálja neked és nekem, minden keresztyén embernek. Sőt! Ma is hirdeti, hogy az egyház nem klub, hanem valami olyan különleges, Istenhez kapcsolt és mégis emberi közösség, amelynek nincs párja itt a világon

Egyrészt azért, mert a választottak alkotják, akik téren és időn át összekapcsolódnak, és így alkot egy közösséget Péter apostol Szent Benedekkel, Luther Mártonnal, egy Dél-Amerikai katolikus asszonnyal, egy erdélyi református atyafival, és még sok keresztyén emberrel, köztük veled és velem.

Másrészt te és én egyaránt céllal vagyunk jelen ebben a közösségben. Nem véltelenül hívja fel az apostol a figyelmet arra, hogy mindannyian a királyi papság tagjai vagyunk, hiszem ebben rejlik küdetésünk: Isten sötétséget űző világosságát hirdetni, Isten irgalmát közvetíteni, és minden népnek elmondani, hogy bárki lehet az Ő népének a tagja. Bárki, aki képes letenni mindent, ami elválasztja az Istentől, és kész arra, hogy élete minden napján az Isten világosságát élje oda a másik ember elé.