Az Úr szeretetével telve van a föld. (Zsolt 33,5)

Hajlamosak vagyunk arra, hogy rossz színben lássuk a világot. Hogy mindíg és minden helyzetben a rosszat emeljük ki. Elég, ha csak megnézzük az esti hiradót. Pedig minden szörnyűség ellenére, vagyis minden emberi bűn ellenére igaz a zsoltáros fenti mondata: az Úr szeretetével telve van a föld!

Miért? Azért, mert Isten elküldte Jézust a világba, hogy megmutassa az igaz szeretet útját. Azért, hogy jó pásztorként vezessen minket, téged és engem, és önmagát adva minden emberért megmutassa, hogy ekkora szeretet van az Isten szívében. Irántad és irántam. De tette mindezt úgy, hogy példát adot neked és nekem, hogy mi is hasonló módon, túláradó szeretetettel legyünk a másik ember iránt. Hogy képesek legyünk nem a bűnöket, vétkeket, naponkénti apró sérelmeket nézni, hanem azt az embert, aki ott áll mellettünk, aki ugyan úgy azért született meg, hogy általa is látható legyen valami abból a kegyelemből, ami Krisztus által sugárzik szét a világba.

Igen, sok a bűn a világban. Igen, mérhetetlen a szenvedés. De hiszem, hogy van bűnbocsánat, és hiszem, hogy ha egyenként képesek vagyunk arra, hogy minden napon egy kicsit jobban szeressünk, egy kicsit jobban kiábrázoljuk a Krisztust, akkor szűnhet az erőszek. Akkor minden ember megláthatja, hogy bár nem szakadunk e földi világ keretei közül, de mégis meglátjuk az Istentől túláradóan felénk tartó szeretetet. A másik ember szemében, aki talán tegnap még ellenség volt, de ma már a testvérünk Jézus Krisztus által. Mert Benne és Általa egyek vagyunk, összeforrva abban a szeretetben, amely csordultig van a világban. 

1. Isten szívén megpihenve Forrjon szív a szívre hát! Lángszerelmünk hőn ölelje Édes Megváltónkat át! Ő fejünk, mi néki teste, Ő a fény, mi színei; Mi a hívek, ő a mester, Ő miénk, övéi mi!

2. Összeforrva szeretetben, Egy közös test tagjai, Tudjunk egymásért szívesen Minden terhet hordani! Úgy szerette életünket, S halt meg értünk jó Urunk, Fájna néki, látva minket, Hogy szeretni nem tudunk.

3. Szeretetet adva nékünk, Szeretetre oktattál. Keltsd életre, kérve kérünk, Kit lenyűgöz a halál! Gyújtsd a szikrát tiszta lángra, Hogy mindenki lássa meg, Hogy egy törzsnek vagyunk ága, S a koronánk is csak egy! (Isten szívén megpihenve - EÉ 266)

4. Nevelj minket oly egységre, Mint Atyáddal egy te vagy, Amíg eggyé lesznek végre Híveid az ég alatt, Míg Szentlelked tiszta fénye Lesz csak fényünk és napunk, S a világ meglátja végre: Tanítványaid vagyunk.