Hat napon át dolgozz, de a hetedik napon pihenj meg! (2Móz 34,21)

Megfigyeltük-e már, milyen rendet teremtett az Isten a világba? A kezdetbenkor, amikor meghatározta mindennek a maga idejét, az évek és évszakok múlását, a nappalokat és az éjszakákat. Csodálatos rend ez, s ha képesek vagyunk arra, hogy saját lehetőségeink között felmérjük ezt, akkor hiszem, hogy segíthetik az életünket.

Mindenek előtt megláthatjuk, hogy mindennek az eredője az Istennel való kapcsolat. Ő az, aki a világot alkotta, Ő az, aki az időt kimérte, és Ő az, aki megláttatja velünk, hogy nem minden a rohanás, hiszen a hetedik napon még Ő is megpihent alkotó munkája után. Ha Istennel járjuk az éltünket, akkor hiszem, hogy mentesek lehetünk a túlhajszolt élettől, mert Vele megérthetjük, hogy akkor van erőnk, ha képesek vagyunk pihenni.

De megláthatjuk, hogy ez a pihenés jóval több, mint a karosszék kényelme. Hatalamas ajándék, hogy Istennel megtanulhatunk úgy pihenni, hogy ennek része az előtte való megállás, a neki való szüntelen hálaadás. Istennel járva megélhetjük, hogy a hetedik nap úgy lesz a pihenésé, családé, kikapcsolódásé, hogy mindenek előtt az egész napunk Istené lesz. Mert Benne, az előtte való megállásban telhet ez az egész nap, még akkor is, ha munkánk miatt dolgoznunk kell.

Ezt is megláthatjuk az Ő kegyelméből: úgy megélni a hetedik napot, hogy bár dolgozni kell, de mégis Isten előtt vagyunk. Minden mozdulatunkat úgy végezve, mintha istentisztelet volna. Ez pedig hiszem, hogy kihatással lesz a hétköznapokra is, és azt vesszük észre, hogy egész életünk istentiszteletté, istendicséretté válik. Mentesülünk a hajszától, és valami különös békességet kapunk, és megéljük, hogy szüntelen remélünk, egyre jobban dicsérjük az Istent és ajkunk hirdeti az Ő igazságát.