(Jézus) így szólt (a meggyógyítotthoz): Menj haza a tieidhez, és vidd hírül nekik, milyen nagy dolgot tett veled az Úr, és hogyan könyörült meg rajtad.

Ha valami nagy dolog történik velünk, azt legtöbbször világgá akarjuk kürtülni. Legtöbb esetben nem azért, hogy mindenki ránk figyeljen, hanem egyszerűen azért, mert az örömünk több annál, mintsem hogy azt magunkban tudnánk tartni.

Jézus közelében bizonyosan sok ilyen helyzetben lévő ember volt. Olyanok, akik valami emberileg megmagyarázhatatlan szabadulást éltek át, amely azért volt több egyszerű testi gyógyulásnál, mert ezzel együtt a bűnöktől való megszabadulás békessége is az övüké lett. Ezen emberek közé tartozik az, akit a fenti igében Jézus misszióba küld.

Pedig ez a meggyógyított maradni akar. Ott akar lenni Jézus közelében, követni akarja, de Jézusnak más terve van vele. Olyan terve, amely meghatározza ennek az embernek az életét. Annak ellenére, hogy nem maradhat a Mester közvetlen közelében, mégis vele marad, mert az Ő hírét viszi haza az övéihez, akik ismerték még akkor, amikor betegségével küzdött. Elbeszélheti azt a nagy szabadítást, amelyet Jézus vitt véghez rajta. Nem azért, hogy messziről az ő csodájára járjanak, hanem azért, hogy minél többen halljanak arról, mit jelent az, hogy Jézus itt jár az emberek közöt.

És ugyan így küld téged és engem a Mester az emberek közé, hogy mindenkinek hirdessük, mit jelent az, hogy Isten kegyelmes volt hozzánk, és megszabadított minket sok szenvedésből, testi és lelki értelemben egyaránt. Hiszem, hogy kapunk erőt arra, hogy ezt hirdetni tudjuk, és hiszem, hogy ezt úgy tehetjük meg, hogy közben velünk van a Mester.