Majd magával vitte (Jézust) az ördög egy igen magas hegyre, megmutatta neki a világ minden országát és azok dicsőségét, és ezt mondta neki: Mindezt neked adom, ha leborulva imádsz engem. Ekkor így szólt hozzá Jézus: Távozz tőlem, Sátán, mert meg van írva: „Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!” (Mt 4,8-10)

Ha az ember az Istennel járja az útját, és így életében rendszeresen megteszi a számadást, vagyis az Isten előtti őszinte bűnbánatot, akkor óhatatlanul találkozik életének kísértéseivel és az ezekből felépül bálványokkal. Legyünk bátran egészen őszinték ezen a téren is, és magunk is meg fogunk lepődni, hány és hány hamis isten szegélyezi a mindennapjainkat és mennyi módon próbál minket elcsábítani a kísértő újra és újra.

Miért? Hiszem, hogy azért, mert a gonosznak az a célja, hogy eltávolítson minket az Isten közeléből. Hogy feladjuk azt a biztos, erős várat, amelyet Jézus Krisztus jelent neked és nekem, és helyette a látszólagos biztosabbat, csábítóbbat válasszuk. Minden dicsőségvágyból elkövetett bűn, és minden hamis isten mögött ez rejlik: szebbnek és jobbnak akar látszódni, mint amilyen az élő, egy igaz Isten. Mindez azonban csakis látszat. Aki ilyenekbe veti a bizalmát, az hamar meglátja, hogy sem a dicsőségvágyban nincs békesség, hiszen rossz értelemben nem lehet betelni vele, újabb és újabb szintet akarunk elérni, sem a hamis bálványoktól nincs válasz, mert azok csakis azt visszhanhozzák, amit mi akarunk hallani, de ha problémák kerülnek velünk szembe, akkor rögtön elhallgatnak.

Életünk egyik legfontosabb tanácsa éppen ezért az, hogy mondjuk ki bátran a kísértések között Jézussal együtt: Távozz tőlem Sátán, mert meg van írva: „Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj! Vele és általa mondhatjuk ki ezt a mondatot, és hiszem, hogy Vele és Általa állhatunk meg a kísértésekkel szemben, és Tőle nyerhetünk új erőt akkor, ha elbukunk a harcok közben, mert Ő mindenkor ott áll melletünk, hogy meg ne üssük lábunkat a kőben.