Múlik a sötétség, és már fénylik az igazi világosság. (1Jn 2,8)

János evangéliumának számomra egyik legcsodálatosabb gondolata az, hogy az Ige az igazi világosság, mert olyan mélység feszül ebben az egy rövid szópárban, amely képes arra, hogy megmagyarázza az ember számára, ha lehet így fogalmazni a legsötétebb ételhelyzetben is, hogy mit jelent Krisztus a világ számára. Vízkereszt ünnepe különösen is ezt hírdeti neked és nekem egyaránt, mégpedig oly’ módon, mintha három hang szólalna meg, amelyek együttesen csodálatos dallamá álnak össze.

Az első hang a bölcseké, akik messziről jöttek, akikre senki sem számított, de akik kerestek és éppen ezért találtak. Ezek a bölcsek követték a csillagot, amelyet bizonyosan sokan láttak, de mégis ők voltak azok, akik a nyomába eredtek. Megláthatták, hogy az igaz Messiásnak nincs szüksége palotára, és hiszem, hogy mindazt amit átéltek, tovább vitték egy életen át.

A második hang a kánai mennyegzőé, amelyben Jézus bizonyságot adott arról, hogy a fényesség itt van a világban, mégpedig olyan módon, hogy azt te és én egyaránt érezhetjük. Mert az igazi Világosság nem rugaszkodik el az emberektől, hanem együtt örül velük. Az igazi Világosság ott van az életünk minden pontján, hogy irányt mutasson nekünk.

A harmadik hang magáé az Istené, hiszen Vízkereszt ünnepe arra is emlékeztet minket, hogy egykor a Jordán partján felhangzott a mennyei hang: ez az én szeretett Fiam. Hiszem, hogy ez a mondat nem csak Keresztelő számára hangztott el, hanem neked és nekem, és minden kor Krisztus követőjének, hogy egy pillanatra se kételkedjünk, hanem erősen higgyük, hogy Jézus valóban a világosság.

Ez a három hang szól ma együtt, és állnak össze egy mennyei dallammá. Valahogy úgy, ahogyan azt a 186-os evangélkus énekünk megszólaltatja:

1. Kelj fel, öltözz fénybe, Földnek kereksége, Nézd, miként ragyog rád Az új csillag fénye! A kegyelmes Isten Nem hagyta elveszni Népét a sötétben.
2. Vak homályban éltünk, Míg napunk nem fénylett, Istenhez az ember Mindig hűtlenebb lett. Bűnös kívánsága Mind mélyebbre vonta Le a föld porába.
3. Végre a magasból Jött nagy világosság Amellyel leszállott Hozzánk a mennyország, És e szebb hajnalra Mint homály eloszlott, A szív aggodalma.
4. Életünk Világa, Jézusunk, te űzd el A bűn éjszakáját Boldogító hittel, És mint égő fáklya, Szent igéd vessen fényt Az egész világra!
5. Add, hogy megmaradjunk Mindvégig a hitben, Majdan békességgel Távozhassunk innen, És akkor az égben Megláthassunk téged Örök dicsőségben!