¹⁴Amikor a tanítványok közelébe értek, nagy sokaságot láttak körülöttük, írástudókat is, akik vitatkoztak velük. ¹⁵Amint meglátták Jézust, az egész sokaság nyomban megdöbbent, és eléje futva köszöntötte őt. ¹⁶Ő pedig megkérdezte tőlük: „Miről vitatkoztok velük?” ¹⁷A sokaságból így felelt neki valaki: „Mester, elhoztam hozzád a fiamat, akiben néma lélek van; ¹⁸és amikor ez megragadja, úgy leteperi őt, hogy tajtékzik, fogát csikorgatja, és megmerevedik. Szóltam tanítványaidnak, hogy űzzék ki, de nem tudták.” ¹⁹Jézus így válaszolt nekik: „Ó, hitetlen nemzedék, meddig leszek még veletek? Meddig szenvedlek még titeket? Hozzátok őt elém!”²⁰Odavitték hozzá, és amikor meglátta őt a lélek, azonnal megrázta a fiút, úgyhogy az a földre esve fetrengett és tajtékzott. ²¹Jézus megkérdezte a fiú apjától: „Mennyi ideje, hogy ő így van?” Mire ő ezt válaszolta: „Gyermekkora óta. ²²Sokszor vetette tűzbe is, meg vízbe is, hogy elpusztítsa, de ha valamit lehet tenned, szánj meg minket, és segíts rajtunk!” ²³Jézus ezt mondta neki: „Ha lehet valamit tennem? - Minden lehetséges annak, aki hisz.” ²⁴Erre azonnal felkiáltott a gyermek apja, és így szólt: „Hiszek, segíts a hitetlenségemen!” ²⁵Amikor meglátta Jézus, hogy összefut a sokaság, ráparancsolt a tisztátalan lélekre ezt mondva neki: „Te néma és süket lélek, megparancsolom neked: menj ki belőle, és ne menj bele többé!” ²⁶Erre az felkiáltott, erősen megrázta őt, és kiment belőle. A gyermek olyan lett, mint a halott, úgyhogy sokan azt mondták: vége van. ²⁷Jézus azonban kezét megragadva magához térítette, és az felkelt. ²⁸Amikor azután Jézus bement egy házba, tanítványai megkérdezték tőle maguk között: „Mi miért nem tudtuk kiűzni?” ²⁹Ő pedig ezt mondta nekik: „Ez a fajta semmivel sem űzhető ki, csak imádsággal.” (Mt 9,14-29)

Érdekes tapasztalat úgy olvasni a Szentírást, hogy a tanítványokat helyezzük a fókuszpontban. Akik sokfélék, és sokféleképpen reagálnak. Akik néha egészen lélekzetelállító módon tapintanak rá a lényegre, néha pedig már-már bosszantóan amatőrök. Néha sikereseke, és szárnyalnak a Lélek szárnyán, néha ügyetlenek, mintha nem is A Mester szárnyai alatt nevelkedtek volna.

A fenti szakaszban a tanítványok lehetőséget kapnak. Lehetőséget, hogy egy életet, sőt egy egész család életét helyére illesszék. De elvétik a fókszpontot, hogy minden megmozdulás kezdete az imádság, sőt van úgy, hogy nincs is emberi lehetőség, egyedül csak a kegyelem. Mitöbb, vitatkozni kezdenek. Mint a rossz szakember, aki a vásárló/megrendelő nagy igényeire, a silány anyagokra, az előző mesterek hányavetiségére, vagy bármi másra fogja saját trehány munkáját.

A tanítványok vitatkoznak, de Jézus mégsem velük foglalkozik. Oda fordul ahhoz, aki a segítséget kéri. A történet egyik külcsmondata az apa válasza: "Hiszek, segíts a hitetlenségemen!" Ellentmondásos kijelentés. Mégis ott van benne minden őszinteség, amellyel Krisztushoz fordulhatunk. Minden, ami te és én vagyok. Az egyszerre hivő és hitetlen, aki hiszi is, meg nem is, amiről Jézus beszél. Mert tudjuk, ha valóban hinnénk, akkor még a hegy is arréb menne a parancsunkra.

Jézus segít. Az apának, neked és nekem. Hozzá pedig az imádságon át vezet az út. Mert bár az a fajata rossz lélek, ami a fiút gyötörte csak imádsággal űzhető ki, azézért életetünk minden helyzetében ott lehet az imádság lehetősége. Még akkor is, ha inkább vitatkoznánk a többi emberrel és saját magunkkal.