Persze nem csak konfirmandusok esetében tapasztalható ez. Keresztyén emberek távoznak úgy a templomból, mintha semmi se történt volna. Hiába az imádság, hiába a hirdetett ige, nem látszik a változás. Miért? A válasz az én számomra abban van, hogy túlságosan az emberben bízunk. Ahogyan a zsoltáros is megállapítja: nem a nagy sereg segít győzelemre a királyt (Zsolt 33,16a). Nem a mi erőnk álltal történnek a dolgok csupán, s az Isten útján különösen nem.

Igen, egy közösségnek dolgoznia kell azon, hogy folyamatosan megtartsa saját magát és ezáltal azokat, akik náluk, az eszköz voltuk által jutottak el üdvösségre. Emlékeztetni kell, még akkor is, ha sokszor emberileg kényelmetlen az emlékeztetés. Sőt! Ha ezt érezzük, akkor különösen. De nem szabad elfelejteni, hogy az igazi munkát a Lélek végzi. Ez azonban nem adhat okot beletörődésre, hanem szüntelen imádságra kell hogy indítson. Megújulásért. Azért, hogy a fiatalok megmaradjanak a gyülekezetben. Azért, hogy az emberek élete tényleg megújuljon vasárnapról-vasárnapra. Ha pedig nem így történik, akkor imádkozzunk és nézzünk szét a saját portákon, hogy milyen falakat emeltünk a Lélek útjába.