[A békesség Istene] tegyen készségessé titeket minden jóra, akaratának teljesítésére. (Zsid 13,21)

Van valami különleges abban, hogy a mindenható Isten úgy teremtett meg minket személyesen, hogy valóban tökéletesen egyediek vagyunk. Sajátos kinézettel, sajátos képességekkel, sajátos tulajdonságokkal. Nincs két egyforma ember, még akkor sem, ha olykor megadatik az " egy húron pendülés" érzése.

De ami számomra ennél is különlegesebb, hogy Isten megadja annak a lehetőségét, hogy ezeket a tulajdonságokat és képességeket akaratának teljesítésére fordítsuk. Ne csak a saját hasznunkra, hanem az Ő dicsőségére, és embertársaink üdvösségére.

Persze jöhet az örök kérdés: mi hasznom abból, ha nem a magam hasznát keresem, hanem szüntelen a másik embert nézem? Ha nem magammal foglalkozom, hanem a másik emberért élek? Lehet, hogy sablonosnak tűnik a válaszom, de itt (sincs) helye az észmegoldásnak. Mert az eszem szerint nem adok pénzt a hajléktalannak, mert úgyis alkoholra költi, de hitem már egészen más utat jár be.

Azért teszem Isten akaratát és ennek megfelelően azért nézem a másik embert, mert Isten kegyelméből hittel tudom élni az életemet. Nagy kegyelem, ha valaki ezt képes megtapasztalni az életében, de szüntelen imádkozni kell, hogy Isten tegyen téged és engem is készségessé, vagyis figyelmessé. Mert ez az élet egyedül így, egyedül Vele lehetséges.