Jézus mondja "Ha valaki szeret engem, az megtartja az én igémet; azt pedig az én Atyám is szeretni fogja, és elmegyünk hozzá, és nála maradunk." Jn 14,23

Minden nagy feladat kapcsán szükséges, hogy legyen valami, ami erővel tölt fel bennünket. A sportnál az edzés és a cél, amelyet kitűzünk magunknak. A tanulásnál maga az önképzés és az áhított érdemjegy, vagy hivatás, amelyet el akarunk érni. Fontos a kitűzött cél, és fontos az oda vezető út is, mert a kettő az utolsó pillanatban eggyé kovácsolódik. Ezt sok esetben csak utólag ismerjük fel, és ugyan csak utólag lesz nyilvánvaló, hogyan lehetett erőnk a sok nehézség között.. Hogyan tudtunk úgy leküzdeni minden akadályt, hogy végül célt értünk. És mindannyian tudjuk, hogy átlépni a várva-várt célvonalat felemelő érzés.

Jézus ilyen életre hív. Olyan követésre, amelyre maga hív el minket, sőt a kezdő lökést, a hitre jutás hihetetlen élményét is Ő indítja el bennünk. Mert a Lélek ébreszti a hitet minden emberben. Oda fordíthatjuk a tekintetünket, bele születhetünk a hit környezetébe, hívő családba, de Lélek ott fúj, ahol akar. Akit viszont egyszer megérintett a legkedvesebb Fuvallat, az ajándékba kapja a hitet. A mindenható Istennel való kapcsolatot, amely több, mint egyszerű vallásos rajongás. Mert ez a hit maga a szeretet. Mégpedig olyan nagybetűs SZERETET, amely Krisztusból táplálkozik, és elhelyezi célként a szemünk előtt a Mennyei hazát és itt a Földön a másik ember javára és Isten dicsőségére megélt életet. 

A cél tehát adott, de az oda vezető úton sem vagyunk egyedül. Mert velünk van a Szentháromság Isten. Nem látogatóként, nem pusztán irányt mutató tanácsadóként, hanem útitársként, aki szállást készített az életünkben. Azért, hogy minden nehézség között, minden úttalan útnak tűnő életszakaszban erősítsen minket kegyelmével, és megadja annak a lehetőségét, hogy benne bízva célhoz érhet az életünk.