Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk? (Róm 8.31b)

Valakihez tartozni jó dolog. Erre törekszünk életünk minden napján. Tartozni egy emberhez, akit társunknak választottunk egy egész életre. Tartozni egy közösséghez, amely szeret és befogad. Tartozni egy gyülekezethez, ahol testvéreket találok. Tartozni egy nemzethet, amely identitást ad. Tartozni egy családhoz, gyülekezethez, önkéntes körhöz, baráti társasághoz. Oda tartozni azért, mert ott biztonságban érezhetjük magunkat, és átélhetjük annak az érzését, hogy elfogadnak minket. Tartozni valakihez és valahová jó dolog. Éppen ezért nehezen éljük meg, ha valamiért megszakad az odatartozásunk. Miattunk vagy éppen más miatt. A végső érzés valóban ugyan az. Csalódottság, elesettség. Nehezen válunk meg emberi kapcsolatainktól. 

De Istennel szemben ezt soha nem kell megélnünk. Mert Ő minden körülmények között velünk van. A jó és rossz helyzetekben egyaránt. Olyan szeretettel szeret minket, ami minden mást, szeretetet és gyűlöletet felül ír. Olyan szeretettek szeret minket, amely megerősít, és amelytől menekül a gonosz. Ha Isten velünk, nincs ellenünk már senki és semmi. Mert Ő nem kímélte egyszülött Fiát sem értünk. Érted és értem. A te nehézségeidért és az én nehézségeimért. Ha Isten velünk valóban jöhet bármi, mert erőt kaphatunk a benne való helytállásra, hiszen a legfontosabbtól, Krisztustól, Isten nyilvánvalóvá lett szeretetétől senki nem szakíthat el minket. Sem halál sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény. Mert Velünk az Isten!