Számtalanszor kerülünk ilyen vagy olyan döntéshelyzetbe. Van, ami csak egy rövid időre szól, van ami egy egész életre meghatároz. Sokszor nem is látjuk, hogy az adott pillanatban meghozott döntéseink milyen kihatással lesznek a későbbi életünkre nézve. Éppen ezért félünk döntéseket hozni, és hajlamosak vagyunk kiskapukat hagyni, amelyeken visszatáncolhatunk. Be is lépünk a szobába, meg nem is.

Józsué döntésre hívja a honfoglalás lázában égő népet: kihez akartok tartozni. Mert ha Istenhez, akkor az következményekkel jár az életetfolytatásra nézve. Akkor nincsenek bálványok, nincs kétfelé sántikálás, nincs semmi, egyedül a Seregek Ura. A nép válasza - minden akkor még nem tudott későbbi tévút ellenére - egyértelmű: a Vagyok a mi Istenünk!

Mi ki tudjuk-e saját életünkben ilyen határozottsággal mondani: Istenhez tartozom. Meg tudok-e állni a különböző hitvalló helyzetekben, és minden kísértés ellenére azt mondani: Krisztus tanítványa vagyok? Ez életünk minden napjának nagy kérdése.