Életem jelentős részét töltöttem fogyatékkal élők között, segítve őket nyári táborokban, hétköznapokon, barátságot ápolva velük. Talán ezért is volt mindig különösen fontos számomra ez az evangéliumi történet, amely oly' sok mindenről szól.

Szól arról, hogy emberek Jézus közelébe akarnak jutni, s amint meghallják, hogy valahol feltűnik, akkor azon nyomban - ahogyan arról Márknál sokat olvashatunk - hozzá sietnek, megelőzik, s talán érzik, többről van szó, mint egy különleges gyógyítóról.

Szól arról, hogy hite van a barátoknak, mert képesek oda vinni a béna embert, és minden emberileg elképzelhetőt megtenni, s akár "rongálás" árán is Jézus közelébe juttatni azt, akin már semmi földi orvos nem segíthet, egyedül a Mester, az Orvosok orvosa.

Szól arról, hogy sokan csak az orrukig látnak, mert fontosabb számukra a törvény, az atyák megkövült hagyománya, mint a másik ember, akin segíteni lehetne.

De szól mindenek előtt arról, hogy nincs nagyobb gyógyulás, mint a bűnök bocsánata. Ezzel pedig tükröt tart elénk Jézus, hogy mi is meglássuk, nélküle bénultak vagyunk bűneink miatt, de Vele és általa megszabadulhatunk. Sőt! Vele és általa teljes életünk lehet, mert Neki van hatalma arra, hogy megadja azt nekünk.