A keresztyén ember sem szeret szenvedni. Mégis, minden más emberhez képest van egy óriási vigasztalása: vele van Isten. Ez egyáltalán nem olyan felszínes vigasztalás, mint amivel Jób barátai próbálkoznak, és nem is egyszerű vállveregetés. Ez naponkénti evangélium. Nem kell egyedül lennem. Ma, amikor sokan minden közösségi háló, minden zsúfoltság ellenére magányosak, ez különösen nagy örömhír: nem vagy egyedül. Akkor sem, ha örömben élsz, és akkor sem, ha nyomorúságban vagy.
Sőt! Nem csak arról szól az evangélium, Krisztus keresztje, hogy nem vagy egyedül, hanem arról is, hogy van kiút, mégpedig nem az erő izzadtságából, hanem Isten szabadítása által. Mert Ő ragad ki minden veszedelemből, és Ő dicsőít meg, vagyis öltöztet újra tiszta ruhába, megszabadítva minden bűntől, és visszaállít az Ő közelébe. Egyedül kegyelemből, egyedül általa hullanak le bilincseink, és érkezik meg szabadításunk, hogy aztán az Ő közelében éljünk.