Andráskereszt

Bátorító menekülés

2017. január 14. - Halasi András

Erősen bátorít minket, akik odamenekülünk, hogy megragadjuk az előttünk levő reménységet. (Zsid 6,18)

Hogyan kerülünk ki egy-egy szorult helyzetből? Van, hogy rátalálunk a megoldásra, de van olyan, hogy nincs más hátra, mint kiemenekülni belőle. Pedig elfutni nem egyszerű, mert sok olyan dolgot is hátra kell hagynunk, amiket szívesen vinnénk magunkkal. És ha ez így igaz, akkor hogyan lehet a menekülés mégis előnyünkre? Hiszem, hogy erre is választ ad a fenti ige.

Amely mindenek előtt reménységről beszél, vagyis hogy a menekülés egyáltalán nem cél nélkül való, hiszen látjuk magunk előtt a célt. Azt a végső pontot, amely maga Jézus Krisztus, aki lehet a te és az én életemnek a naponkénti célja, aki igenis megragadható. Ez nem egyszerű dajkamese, nem holmi délibáb, hanem élő, erőt adó, bátorító reménység. Benne és általa Isten arról biztosít minket, hogy Ő megvéd és megoltalmaz, csak egyet kell tennünk: rá kell bízni az életünket Krisztusra. Hiszem, hogy ez lehetséges, mégpedig azért, mert ezt úgy tehetjük és élhetjük meg, hogy folytonosan érezzük az Ő kegyelmét.

Azt a reményt adó érzést, amely már a menekülést is táplálja. Ez a futás nem valamitől való elszakadást, hanem Valakihez való rohanást jelenti. Ez a menekülés, a legjobb dolog, amelyet megtehetünk az életünkben. Mert hátrahagyhatunk mindent, ami terhel és elválaszt, és megkapunk mindent, ami Isten kegyelméből igazán gazdaggá tesz. Érdemes hát Hozzá menekülni!

A bejegyzés trackback címe:

https://andraskereszt.blog.hu/api/trackback/id/tr9212124147

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.