Amikor Jézus megfordult, és meglátta őt, így szólt:
Bízzál leányom, a te hited megtartott téged.
És meggyógyult az asszony abban az órában. (Mt 9,22)

Sokan jártak előttünk, akik valamiért példát adhatnak nekünk. Példát egy követendő életre. Nem a másénak a lemásolására, mert az úgysem lehetséges, de útmutatást arra, hogy adott helyzetekben mit lehet tenni, vagy még inkább adott mélységekben hogyan lehet megmaradni. Ezek a példák soha nem csodaszerek, de lehet olyan helyzet, amikor ezek által emelheti fel az Isten a tekintetünket a keresztre, ahonnan a szabadítás érkezik.

Hiszem, hogy fontos ez a felemelt tekintet, mert ha ezt - vagyis a tőlünk telhetőt – nem tesszük meg, akkor lehet, hogy nem látjuk meg a szabadulás lehetőségét. Az asszony, akit Jézus megszólít a fenti igében a tőle telhetőt megteszi: végtelenül bízik Jézus hatalmában. Ez pedig megváltoztatja egész addigi életét. Hite mellé testi gyógyulást kap. Óriási ajándék mindkettő.

Az asszony példa lehet neked és nekem egyaránt. Példa arra, hogy akkor is keressük a Mestert, sőt akkor keressük igazán, ha már nincs semmi más lehetőség. Keressük, és higgyünk abban, hogy Ő minden helyzetben ránk akar találni. Keressük a közelségét, mert Ő is erre vágyik. Keressük, mert Ő már megtalálta az embert. A betlehemi jászolban, a golgotai keresztben és húsvét fényességében. Keressük, mert nála irgalmat találunk minden élethelyzetben, és megélhetjük, hogy Ő képes felemelni a fejünket, erősíteni hitünket, és képessé tesz minket arra, hogy még jobban keressük őt.