Amikor látták [a csillagot], igen nagy volt az örömük. (Mt 2,10)

Karácsony közeledtével a várakozás is egyre nagyobb. Gyermekben és felnőttben egyaránt, és hiszek abban, hogy sokakban nem csak az ajándékok miatt. Miért? Mert karácsony közeledtével az emberek megérezhetnek valami egészen különleges abból, mit jelent ez az ünnep valójában. Ehhez azonban neked és nekem is fényt kell gyújtanunk. Éppen ezért hiszem, hogy mi is lehetünk csillagok. Nem a betlehemi égbolton, hanem a saját életünkben. Csodálatos ajándéka Istennek, hogy életünk minden napján világíthatunk a másik ember számára. Nem mindig fáklyaként, de szüntelen fénnyel. Nem öncélból, ahogyan egy csillag sem azért világít, hogy lásson a sötétben, hanem azért, hogy másoknak mutassunk utat. Nem saját magunkhoz, hanem az élet Urához, aki ott akar lenni minden ember szívének bölcsőjében. Napról napra neked és nekem egyaránt megadatik az a lehetőség, hogy saját helyünkről hirdessük az emberré lett, meghalt és feltámadt Krisztust, hogy minél többen keressék a Benne az Isten országát, és megélhessék azt a csodát, hogy valójában a keresett talál rájuk.

De éppen ezért nem csak csillagok, hanem bölcsek is lehetünk életünk során. Olyanok, akik keresik az Istennel való találkozás lehetőségét, és akik nem teszik magukat süketté és vakká a csoda megtapasztalására. Hatalmas kegyelem, hogy megélhetjük, akár naponként, hogy Isten megszólít minket. Csillag által, az Ige által, a Lélek által. Azért, hogy rá figyeljünk, azért, hogy utat mutasson nekünk, azért, hogy Hozzá, Krisztushoz, az Élethez vezessen el téged és engem egyaránt. Hiszem, hogy ha ez a meghívás élmény megérinti a szívünket és lelkünket, akkor mi is átélhetjük azt az igen nagy, mérhetetlen örömöt, amit a bölcsek átéltek a csillag láttán.