A Lélek gyümölcse pedig: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hûség, szelídség, önmegtartóztatás. (Gal 5,22-23a)

Keresztyén életünk során az egyik legfontosabb, bizonyára mindenkiben felmerülő kérdés ez: mitől leszek jó keresztyén? Mik azok a tulajdonságok, megnyilvánulások, amelyek azt mutatják a világ számára, hogy igen, ez az ember más, mint a többi. Azért, mert az életén ott van valami különleges fényesség, amely beragyogja más emberek életét. Nem ön-ön magáért, nem a kiemelkedésért, előre törésért, hanem azokért, akik körbeveszik őt. Mégpedig azzal a szándékkal, hogy a jó tettek mentén Krisztust hirdesse minden helyzetben.

Azt gondolom, hogy ezen a világon minden ember képes a jóra. Képes arra, hogy szeretetet, örömötöt, békességet, türelmet, szívességet, jóságot, hűséget, szelídséget és önmegtartóztatást mutasson. De egyedül a keresztyén ember az, aki nem önmagáért, nem is egyszerűen valamiféle közjó érdekében, hanem Isten dicsőségét szolgálva teszi mindezt. Egyedül a keresztyén ember az, aki azért él a Lélek gyümölcseivel a világban, hogy azzal mindenek előtt Krisztust hirdesse, másodsorban pedig felebarátja javát szolgálja. Sőt! Teszi mindezt úgy, hogy saját maga egyre inkább háttérbe szorul.

Mert ha valóban Krisztusba gyökerezünk, akkor a Lélek erejével képesek lehetünk arra, hogy magunkat csak mint arató munkásokat lássuk, akik erejüket megfeszítve Isten dicsőségén és embertársaik javán munkálkodnak. De ami a csodálatos, hogy ez az aszketikus élet mégsem bánattal és lemondással teli, mert a szeretet Istene olyan elmondhatatlan módon halmoz el minket életünk minden napján, hogy azt nem lehet egyszerű szavakba ölteni. Mindaz, amit Pál a fenti igében a mi életünk által termett gyümölcsként ír le, Isten ajándékaként megjelenik a mi életünkben is, mint a Szentlélek pártfogó ajándékai, amelyek képesek minden napon felemelni a fejünket, és valósággosan érezhetővé tenni, hogy a legjobb helyen Istennél vagyunk.