Akkor nem vallanék szégyent, ha figyelnék minden parancsolatodra. (Zsolt 119,6)

A keresztyén emberek legtöbbjének – eddigi benyomásaim alapján – érdekes a viszonya a parancsolatokhoz. Gondolhatunk itt a Tízparancsolatra, de akár a szeretet kettő parancsolatára is. Többségük reménység szerint tisztában van a tartalmukkal, de figyelemmel kísérés már más lapra tartozik, nem is beszélve a betartásukról. Pedig a Szentírás bizonyságtétele egészen egyértelmű: ezek a rendelkezések minket szolgálnak.

Szeretem úgy olvasni a Tízparancsolatot, hogy a tiltó formulát felváltom egy egyszerű, ha-akkor mondatszerkezettel. Egészen máshogy cseng így ez a tíz mondat. Mert már nem a tiltás, az elzárás, hanem a szabadság csendül meg bennünk, ahogyan arra Fabiny Tamás püspök is utal versében. Ha az Úr az én Istenem, akkor nincs más istenem, megszentelem az ünnepnapot, tisztelem apámat és anyámat, és még folytathatnánk. Óriási szabadság, és óriási lehetőség arra, hogy így kísérjük figyelemmel az isteni szabályrendszert minden napunkon.

Nem azért, mert pusztán a szabályok, parancsolatok betartása által közelebb kerülnénk Istenhez. Azt egyedül Ő munkálja bennünk, egyedül kegyelem által. De ha már elkezdte bennünk a munkát, ha megkaptuk azt a semmivel össze nem hasonlítható lehetőséget, hogy jó fa módjára éljük életünket, akkor jó gyümölcsöket is kell teremnünk, ehhez pedig figyelemmel kell kísérnünk az Úr szavát.

Ugyan akkor a törvény tükör is mindannyiunk számára. Ez is hozzá tartozik a figyelemmel kíséréshez. Szomorú vagyok, amikor magamon, vagy egy-egy gyülekezeten azt veszem észre, hogy „ledarálják” a Tízparancsolatot a gyónás alkalmával, mint egyfajta kötelező szöveget. Holott ott és akkor, és életünk minden napján az a lehetőség kínálkozik, hogy valóban megvizsgáljam életemet az egyes parancsolatok alapján, és rádöbbenjek, hogy a magam erejéből nem tudok megállni Isten színe előtt.

De a törvénnyel együtt mindig megszólal az evangélium üzenete: Jézus Krisztus pontosan azért jött a világba, hogy elhordozza terheinket, és naponként erősítsen minket, hogy egyre jobban tudjuk cselekedni az Atya akaratát. Ha pedig elbukunk, akkor Ő emel fel, Ő ad erőt és új lehetőséget, és Ő állít minket vissza a követés útjára.