Én vagyok az Úr, aki szeretet, jogot és igazságot teremtek a földön. (Jer 9,23)

Világméretű szervezetek, civilek és kormányok dolgoznak ezekben a percekben is azon, hogy a fenti igében szereplő három fogalom valóssággá váljon minden ember számára. Úgy tűnik, mindent megtesznek. Megbüntetik azokat, akik ezek ellen cselekednek, fegyvert fognak a jog és igazság szellemében, kormányokat döntenek meg így vagy úgy, konferenciákat szerveznek, ahol nagy emberek, nagy kiáltványokat írnak alá, amelyekben aztán nagy gondolkodás árán keresik a kiskapukat. Valóban ez a megfelelő út?

Szükség van az ember tevékenységére, de mielőtt erről gondolkodhatnánk nem szabad kihagyni a képletből az Alfát és Ómegát. Azt, aki egész világot megalkotta, megteremette. Mégpedig szavával. Egészen csodálatos a teremtéstörténet minden napjának végén megszólaló refrén: látta Isten, hogy minden, amit alkotott igen jó. Amit Isten alkot, teremt és életre hív, az minden emberi szemellenzős szemlélet ellenére tökéletese jó. És ebből a nézőpontból nézve már jobban érthetővé válik, hogy minden korban és helyzetben szeretet, jogot és igazságot akar teremteni az emberek között a Szentháromság egy igaz Isten.

Az emberek között és az ember segítségével. Mert soha ne feledjük, hogy ránk bízta ezt a földet. De nem azért, hogy a fent említett módon kezeljük, hanem hogy mindenkor rá figyeljünk, tőle várjuk az útmutatás arra vonatkozóan is, hogy hogyan tudjunk társak lenni a jog, igazság és szeretet megteremtésében saját helyzetünkben.

Hiszem, hogy akkor tudjuk ezt véghez vinni, ha nem vétjük el a sorrendet: először az Isten akaratának megismerése, utána ennek alkalmazása a hétköznapok problémáira, végül pedig újra az Isten előtt való megállás, ahol le tudjuk mérni, hogy valójában hogyan is gondolkoztunk, szóltunk és cselekedtünk. Ennek pedig legjobb helye az istentisztelet és a naponkénti elcsendesedés, amelyek segítenek bennünket abban, hogy életünk olyam megélt istentisztelet legyen, ahol jelen van a szeretet, a jog és az igazság.