[Maradjatok meg] a hitben szilárdan és egyenesen,
el nem tántorodva az evangélium reménységétől, amelyet hallottatok. (Kol 1,23)

Pál apostol bíztatásai mindig közel álltak hozzám. Számomra úgy szólaltatják meg az evangélium örömüzenetét, hogy az képes valóban szívig hatolni, képes a legmélyebb helyzetben bátorítani, a legmagasabban pedig józanságra inteni. Valahogy ilyen egy jó prédikátor.

Ez jelenik meg ebben a rövid kolosséi szakaszban is. Erős háttér, bíztatás, és egyébként egy hatalmas tény.

Erős háttér, mert Pál is tudja és vallja, hogy enélkül nem maradhat meg a keresztyén ember Krisztus útján. Emögött a mondat mögött is ott van, ott kell lennie annak a hatalmas bizonyosságnak, hogy a megmaradás is Krisztustól jön a Lélek által. Ez nem kibúvó és nem nehezítés, ez óriási könnyebbség az életemben. Mert megteszek mindent, ami emberileg lehetséges a megmaradásban, de Krisztus aki, mellém szegik, támogat és erősít, hogy a megmaradás valósággá legyen. Kell az én akaratom a Krisztus-követés útján, de nem kell – Istennek hála – pusztán erre támaszkodnom.

Bíztatás, mert én úgy látom, hogy a szilárd és egyenes hit az evangélium reménységében óriási erőt ad. Arra bíztat minket az apostol, hogy ne csak tessék-lássék módon kövessük életünk Urát, hanem testetől-lelkestől adjuk oda magunkat neki. Ne csak elménkkel, hanem mindenükkel kövessük őt. Pár hete felkértek arra, hogy prédikáljak Budapesten. Ha ez most nem is fog a szó szoros értelmében sikerülni – de azért valahogy mégis – ott visszhangzik bennem egy szentírási szakasz, ami a megbeszélés során elénk került: „Ezüstöm és aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked.” (ApCsel 3,6b) Hiszem, hogy ez a Péteri hozzáállás, amellyel a sánta férfi felé fordult jelenti azt, amiről Pál beszél ebben a szakaszban. Isten nem kér tőlünk semmi különöset, nem kéri, hogy ruházzuk fel magunkat valamiféle szupererővel. Csak azt kéri, amink van, amink eleve megvan, és azt, hogy ezzel szánjuk oda magunkat teljes egészében az Ő szolgálatára.

Végül a tény: keresztyén életünk és szolgálatunk nem ködképeken és nem talányokon nyugszik, hanem az evangélium szívünkbe oltott világosságán. Valamennyien hallottuk az evangélium: Jézus Krisztus az élő Isten Fia. Nem kell ennél nagyobb örömhír, és nem kell ennél biztosabb alap az életünkben. Mert a testé lett Igében minden ember számára adott a lehetőség, hogy olyan életet éljen, amelynek minden egyes napja a szilárdan és egyenesen megélt reménységben telik.