Az ő isteni hatalma megajándékozott minket mindazzal, ami az életre és a kegyességre való, azáltal, hogy megismertük őt, aki saját dicsőségével és erejével hívott el minket. (2Pt 1,3)

Elindulni az önálló életbe nem is olyanegyszerű. Munkát keresni, megbírkózni az albérlet és rezsi árakkal, és azzal, hogy mit jelent egy-egy hirtelen jött kiadás tapasztalatot és még több tapasztalatot igényel. Azért tanulunk hosszú évekig, hogy felkészüljünk erre. De persze mindenkinek ott van a késznyszerű saját tapasztalata is. Mégis, nagy különbség van abban, hogy szülőktől, nagyszülőktől, iskolától, államtó milyen kezdő lökést kapunk. Mert nagyon nem mindegy, hogy a lépcsőnek melyik fokán állunk, amikor szembesülünk az önállósággal.

Isten ügyében, a tanítványság utján viszont mindenki egyenlő eséllyel indul. Itt nem számít a származás, nem számít az előképzettség, egyedül az, hogy mindenki ugyan úgy megszólított. Te és én, és minden ember a mögöttünk hagyott kétezer év során megajándékozott. Mégpedig Isten által.

Egészen különleges, amiről Péter beszél levelében. Nem egyszerűn egy rövid időre szóló csomagot, amolyan lelki hamubasült pogácsát, hanem mindent megkaptunk, amire csak szükségünk van.