De ő ezt mondta nekem: Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. (2Kor 12,9)

Életünk számtalan helyzetében, vizsgák, családi és munkahelyi problémák, közepette azon aggódunk, hogy hogyan tudunk megállni abban a magas falként elénk húzód helyzetben. Arra talán nem is merünk gondolni, hogy legyőzzük az akadályt, legtöbbször már annak is örülünk, ha nem vesztesen kerülünk ki egy-egy ilyen akadályból.

Az aggódás persze teljes mértékben belőlünk fakad. Abból az emberi gondolkozásból és látásmódból, hogy nem látjuk a fától az erdőt, vagy sokszor már a fát sem, annyira a problémára koncentrálunk. Bele feszülünk saját lehetetlen helyzetünkbe, és így még messzebbre kerül tőlünk a cél.

Isten életünk minden napján a más meglátására hív. Annak a felismerésére, hogy van valami a mi tehetetlenségünkön túl, mégpedig az Ő kegyelme. Az a kegyelem, amely a testé lett Igében minden embert megváltott. Az a kegyelem, amely a Lélek által mindenkit mindenütt megtérésre hív. Az a kegyelem amely Saulból is képes volt Pált újjászülni. 

Ismerjük fel erősségeinket és erőtlenségeinket, és hagyatkozzunk bátran a kegyelemes Istenre, aki fel akar használni téged is, hogy azon az egészen egyedi hangon is szóljon az evangélium, amelyet egyedül te tudsz megszólaltatni. Legyen elég az Ő kegyelme, és hidd el, általad is célhoz érhet.