Tiszteld apádat és anyádat. (2Móz 20,12)
Életünk során számtalan ember határozza meg azt, hogy merre felé tarunk. Szülők és nagyszülők. Tanárok és főnökök. Sokan, akik e világ rendje szerint felettünk állnak, akiknek a szavait követni kell, de nem szolgai módon. Akiknek az élete példa lehet számunkra, de nem feltétel nélkül követendő módon.
Számomra a tízparancsolat naponként tükör: ezt kellene tennem és mit teszek ehhez képest. Tükör, de abban az értelemben, hogy ha Krisztushoz tartozom, akkor hogyan kellene élem az életem. Ennek megfelelően sokkal kifejezőbbek a mondatok, ha nem felszólításként értelmezem őket, hanem egyszerűen az első parancsolatból kifejtett kijelentésként. Úgy is mondhatnám, hogy minden egyes parancsolat magától értetődő tény, ha Istennel járom az életem. Én vagyok az Úr a te Istened, nincs más Istened rajtam kívül, ezért tiszteled apádat és anyádat.
Ennek tükrében pedig nyilvánvaló, hogy hol csúszik el szüleinkkel, tanárainkkal, főnökeinkkel szembeni tiszteletünk: ott, hogy alapvetően nincs helyén az életünk. Nem azért megyünk szüleink, tanáraink és főnökeink ellenében sokszor szánt szándékkal, mert ne tudnánk, hogy jót akarnak, hogy támogatni és tanítani akarnak, hanem azért, mert rossz alapon áll a lábunk. Mert már az első parancsolaton is elbukunk. Önmagunktól ezért képtelenek lehetünk a helyes tiszteletre.
Krisztussal járva ezzel szemben képesek lehetünk helyes alapot találni az életünknek, és ezen megállva naponként helyére tenni a szülővel, tanárral, főnökkel, vezetővel szembeni tiszteletünket: nem azért követem őket, nem azért engedelmeskedem, mert tökéletesek, mert mindent jobban tudnak, vagy mert egyszerűen ezt kell tennem. Hanem azért, mert nem véletlen vannak felettem. De azt sem felejtem el, hogy soha nem cselekszem a lelkiismeretem és Krisztus ellen, még akkor sem, ha ők mondják nekem. Hogyan áll akkor össze a kép? Úgy, hogy a saját helyemen, amikor én vagyok a szülő, tanár, főnök, vezető szintén Krisztust követem, és úgy szeretem a rámbízottakat, ahogyan Krisztus szereti az egyházat.
