Aki az eke szervára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára. (Lk 9,62)

Nem túlzás azt állítani, hogy Jézus megjelenésével, a világ életében és a személyes életünkben is egy egészen új korszak és egy egészen új világlátás vette kezdetét. Azért, mert a megváltottság állapotban élhetjük az életünket. Azért, mert megszólítottak lehetünk. Azért, mert egészen személyes szólt és szól hozzánk az Isten, mégpedig olyan módon, ahogyan a világ nem gondolta volna: a kereszt dicsőségében.

Ez a személyesen hozzád és hozzám szólás azonban nem egyszerűn a nagy testvér távolról irányítása, nem egyszerűen egy marionett művész rángatása, és nem is pusztába kiáltott szó. Isten és ember kapcsolata mindig kölcsönös, és mindig dinamikus. Olyan kapcsolat, amelyben folyton mozgásban van felénk az Istenek, és folyton mozgásban vagyunk mi magunk is.

Talán a ma emberének már nem mond sokat a Jézus által használt földművelés képe: miért probléma, ha a szántás, a munkavégzés közben hátra tekinget az ember? Azért, mert a bármilyen munkát végző és folyton visszanéző ember elvéti a célt, és ezért letér az útjáról.

A keresztyén ember csakis úgy maradhat meg a Krisztus-követésben, ha szeme szüntelen az Úrra néz, ha életének minden napján képes megmaradni az Istennel való dinamikus kapcsolatban, ha minden cselekedetét és beszédét, tervét és elvégzett munkáját a kereszt mérlegén méri le. Ez keresztyéni életünk minden napjának mértéke, de akkor se lankadjunk, ha erőtlennek és bűnösnek látszunk ebben a tükörben.

Mert az Istennel való dinamikus kapcsolatban az is szüntelenül ott van, hogy Ő maga erősit meg bennünket. A nagy testvér, a marionett művész csak parancsol, figyel és rángat. De az Isten Jézus Krisztus által lehajol, szeret és oltalmaz. Megerősít, hogy képesek legyünk valóban rá figyelni, képesek legyünk benne élni és mozogni, és képesek legyünk Krisztusért elérni a végső célt, a Mennyek országát, amelyet elkészített az Úr neked és nekem, és amely már itt a földön megélhető, ha az eke szarvára tesszük a kezünket, előre tekintünk, és munkába állunk Krisztus dicsőségére és embertársaink javára.