Andráskereszt

Úton az Útitárssal

2016. február 08. - Halasi András

Azután maga mellé vette a tizenkettőt, és így szólt hozzájuk: „Most felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfián beteljesedik mindaz, amit a próféták megírtak. (Lk 18,31)

Böjtölni sokféleképpen lehet. Lehet úgy is, hogy semmi köze a keresztyénséghez, vagy bármilyen más valláshoz. Lehet úgy, hogy egyszerű élet-vezetési gyakorlatként fogom fel, amitől azt remélem, hogy egészségesebb leszek, kevesebb kiló, vagy jó tagja egy társadalmi csoportnak. Lehet úgy, hogy csak a lemondás lebeg a szemünk előtt, és alig várjuk, hogy végre véget érjen a böjti időszak.

Az egyház népe ezen a héten rálép a böjti útra. De nem mindegy, hogy hogyan teszi meg ezt. Ha csak a fenitek egyikét valósítja meg a keresztyén ember, akkor böjtölése kiüresedett lesz. Hamvazószerdával rálépünk Jézussal egy hosszú útra. Mert nekünk is újra fel kell menni Jeruzsálembe Vele. Úton kell lennünk az útitárssal. Akkor lesz helyes a böjtölésünk, ha ez lebeg a szemünk előtt. Minden lemondásnak, legyen az akár csokoládé, hús, vagy facebook akkor van értelme, ha helyettük Istent keresem az életemben. Ha ezekben a napokban kiemelten rá figyelek, és egyre közelebb kerülök én is Jeruzsálemhez, a Golgotához és az üres sírhoz. De mindenek előtt azért, hogy az utazás ne érjen véget húsvét hajnalán, hanem ahogyan a tanítványok is tovább indultak, úgy Pünkösd Szelével én is tovább induljak a Föld végső határáig. És egész életemben hirdessem, hogy olyan böjtöt élek, amelyben senkire sem rakok jármot, kenyeret adok az éhezőnek, és befogadok minden elesettet.

A bejegyzés trackback címe:

https://andraskereszt.blog.hu/api/trackback/id/tr298371708

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.