Mert nem a magunk igaz tetteiben, hanem a te nagy irgalmadban bízva visszük eléd könyörgéseinket.(Dán 9,18c)

Sokszor beszélünk arról, hogy a keresztyén embernek nézőpontot kell változtatnia, vagyis saját egoja és a világ zaja helyett a keresztet kell életének középpontjába helyezni. Ez valóban gyökeres változás. Mert képessé tesz egy teljesen más életre. Olyan életre, amelyben aztán sor kerülhet a horizontváltásra is.

Más nézőpontból, mást fogunk látni. Ezt tanítja a heti igében Dániel próféta bűnvalló imádságában. Képesnek kell lennünk arra, hogy a megváltozott nézőpontból más irányba tájékozódjunk. Hogy többé ne a magunk igaz tetteiben, ne a saját életünk horizontján, hanem Isten Krisztusban megjelent horizontján tájékozódjunk. Ha így teszünk, akkor megélhetünk valamit abból, amit Saul élt meg a damaszkustzi úton. Megélhetjük, hogy életünket beragyogja a fényesség, imára nyílik meg szívünk, bátran és tiszta szívvel kérünk, és követésre indul lábunk. Ennek a hétnek a kezdetén is.