Andráskereszt

Őrzők

2016. január 12. - Halasi András
Viseljetek gondot tehát magatokra és az egész nyájra, amelynek őrizőivé tett titeket a Szentlélek. (ApCsel 20,28)
Sokszor nehéz elfogadni, hogy egy Szentírási szakasz pont nekem szól. Mert olyan jó volna, ha másra lenne igaz, olyan jó volna, ha nem engem találna telibe. Ezek a keresztyén ember igazi mélységi.
De ezekben a pillanatokban felüdítő a Szentírás szava: ez az ige pontosan neked szól, téged akar bátorítani. Ma pontosan engem, akire emberek bízattak. Akinek másokra kell gondot viselnie, s nem azért, amiért sokan gondolják, tudni illik, hogy elvállaltam egy "munkahelyet". Azért, mert maga a Szentlélek bízta rám ezeket az embereket, a gyülekezetet. Azért, mert őrzővé tett közöttük maga az Isten. Nagy vigasztalás ez, és egyedül ez emelhet fel a nehezen elfogadó pillanatokban: nem csupán a saját vállalásom, hanem Isten elhívása és választása munkálkodik az életemben.
De ez az őrzés éppen ezért rajtam kezdődik. Először magamra kell gondot viselni, hogy aztán az emberekre tudjak figyelni. Ha az én lelkemben káosz van, ha megspórolom a naponkénti feltankolást a bibliaolvasásban, imádkozásban és a személyes életemben, akkor nem leszek képesek mások őrzője lenni. Igaz ez minden olyan hivatásra, amelyet valóban annak tekintek.

A bejegyzés trackback címe:

https://andraskereszt.blog.hu/api/trackback/id/tr88303894

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.