Andráskereszt

A föld végső határáig

2016. január 22. - Halasi András

Adjatok hálát az Úrnak, hívjátok segítségül nevét, hirdessétek tetteit a népek között! 
(Zsolt 105,1)


A legnépszerűbb üdítő ital gyártó (nem a legnépszerűbb kék, hanem a legnépszerűbb piros) azt a célt tűzte ki maga elé, hogy egyszer az életben minden ember, éljen bárhol a világon megízlelje a terméküket. Még a legmagasabb hegyen, valahol a Himalája csúcsán is. Még az Egyenlítő menti dzsungel fái között is. Még a szomszéd házban is, ahol olyanok élnek, akik eddig a "másikat" itták.
Mi miért nem vesszük komolyan keresztyéni küldetésünket? Miért nem vesszük komolyan, hogy a "Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak ás a Szentlélek nevében" parancs mellett nincs ha, nincsen de, és nincsen kivéve mondatrész. Ez teljesen egyértelmű. Ez adja keresztyéni küldetésünk lényegét. 
Hálát adni azért, hogy mi már Krisztushoz tartozunk, mert megkereszteltek minket, mert valaki hirdette nekünk, hogy nincs más út az Atyához, csakis általa. Segítségül hívni az Úr nevét, vagyis naponta imádkozni, hogy az ördög minden támadása ellenére legyen erőnk alkalmas és alkalmatlan időben  keresztyénnek lenni. És hirdetni tetteit a népek között. Szóval és tettel. Élettel és merem mondani, saját jelképeinkkel. Hirdetni az emberek minden érzékszerve számára, hogy keresztyén vagyok. Minden mást nagy hévvel adunk a világ tudtára, adjuk hát keresztyénségünket is. És hirdessük fennhangon: nincs más út, egyedül Krisztus. 

A bejegyzés trackback címe:

https://andraskereszt.blog.hu/api/trackback/id/tr838303874

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.