Andráskereszt

Elég a kegyelem!

2017. február 19. - Halasi András

Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz. Legszívesebben tehát az erőtlenségeimmel dicsekszem, hogy Krisztus ereje lakozzék bennem. (2Kor 12,9)

Nem szívesen vállaljuk fel erőtlenségeinket. Azokat az élethelyzeteket, tulajdonságokat, amelyekben gyengének, sebezhetőnek mutatkozunk. Ahol és amikor a mi nézőpontunkból mások lehetőséget kapnak arra, hogy a fejünkön tapossanak, vagy legalábbis nevetség tárgyává tegyenek minket. Igyekszünk kerülni az ilyen helyzeteket, s megpróbálunk minél erősebbnek, minél bölcsebbnek, minél egészségesebbnek látszódni. 

De tudjuk a látszat néha, vagy sokkal gyarkabban csal. Mert van úgy, hogy minden "erősítő álca" ellenére belül igazán gyengék vagyunk. Ott, ahol csak mi látjuk saját magunkat, de éppen ezért mi érezzük igazán a valóságot, hogy valójában mérhetetlenül gyengék és elesettek vagyunk. És van úgy, hogy hiába minden álca és próbálkozás felszínre tör és erőt vesz rajtunk a gyengeség, erőtlenség.

Ilyenkor tör fel a kérdés: miért van ez? Miért pont én? És óhatatlanul felmerül bennünk, hogy ez az erőtlenség átok az életünkben. Olyan élethelyzet ez, amelyből emberileg csak mélyebbre, a kilátástalanság feketeségébe süllyedhetünk.

De Isten kegyelmes hozzánk. Hiszem, hogy mindig velünk van. Akkor is, mikor álarcokat viselve akarunk erősnek mutatkozni, akkor is, amikor valóban erősek vagyunk és akkor is, amikor rádöbbenünk erőtlenségünkre. Velünk van, és bátorít bennünket. Hatalmas kegyelem az, hogy ott, a gödör alján megszólal valami hihetetlen benső hangon, hogy itt sincs okot az aggodalomra. Nem azért, mert keresztyénként mindig rózsaszín ködben kell élned, hanem azért, mert Krisztus már előtted megjárta a gödör legmélyét. Erőtlennek bizonyult, hogy téged erősíthessen. Elviselte a kegyetlenséget, hogy veled kegyelmes lehessen. 

Hiszem, hogy minden mélységben ez adhat erőt. Egy-egy betegségben, amikor a sok szenvedés, fájdalom, a gyógyulás hosszú ideje felszínre hozza az erőtlenségeket. Egy-egy megterhelt élethelyzetben, amikor kiáltástalannak tűnik a holnap. Egy-egy nehéz kapcsolatban, amikor minden szó feleslegesnek látszik. Isten ezekben a helyzetekben is ott van mellettünk, hogy társ, támasz és védő kar legyen. És ha ezt komolyan vesszük, akkor életünk minden pillanata a javunkra válik, mert Vele és Általa még az erőtlenségekben is épülni fogunk.

A bejegyzés trackback címe:

https://andraskereszt.blog.hu/api/trackback/id/tr8812269652

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.