A békesség Istene… tegyen készségessé tieteket minden jóra, akaratának teljesítésére, és munkálja bennünk azt, ami kedves őelőtte Jézus Krisztus által, akinek dicsőség és hatalom örökkön-örökké. (Zsid 13,20-21)

Nem mindegy, milyen indítatással indulunk el egy úton. Nem feltétlen a külső körülményekre, és nem feltétlen a világhódító felfedező utakra gondolok, bár természetesen ezek sem elhanyagolhatók. Arra gondolok most, hogy mi van bennünk. Ott, a szíved és a szívem mélyén, amely képes arra is, hogy az út nehézségei közben átsegítsen minket, mert folytonosan azt tartja a szemünk elé, hogy nem véletlenül indultunk el az úton.

Az új év kezdete a keresztyén ember számára ezt a lehetőséget kínálja, mégpedig oly’ módon, hogy magát Jézus Krisztust állítja a középpontba. Ennél erősebb indítás pedig nem lehet egyikünk életében sem.

Áldásnak élelem meg a fenti igét, és óriási bíztatásnak. Ha komolyan vesszük mindazt, ami benne foglaltatik, vagyis azt, hogy lehetőséget kaptunk Krisztus által arra, hogy az Ő akarata szerint éljünk ebben a világban, akkor nem kell már semmilyen újévi fogadalom. Elég annyi, hogy őszinte és tiszta szívvel a keresztre tekintünk, mert onnan jön az igazi dicsőség, és hiszem, hogy onna árad az a készség, amellyel az idei évben is képesek lehetünk arra, hogy figyeljünk Isten akaratára, és éjünk egyre jobban eszerint, hogy Krisztus arca minél jobban látható legyen rajtunk.