Andráskereszt

Ne aggodalmaskodjál, nézz Istenedre fel.

2016. november 21. - Halasi András

Nézzétek a liliomokat, miként növekednek: nem fáradoznak, nem is fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözött úgy, mint ezek közül bármelyik.
(Lk 12,27)

Egyszer egy barátom azzal bírálata a prédikációmat, és rögtön hozzátéve minden prédikátort, hogy mennyiszer használunk olyan képeket, fogalmakat, kifejezéseket, amelyek a „keresztyén közhely” tárgykörébe tartoznak. Tudom mire gondolt, de egyre inkább úgy érzem, hogy nem értek egyet vele, különösen akkor, amikor súlyos tartalmú, mély teológiát képviselő mondatokról van szó.

A fenti mondatban is egy ilyen szólal meg: Isten gondot visel rólad, ne aggodalmaskodj. Olyan téma ez, amellyel könyveket lehetne teleírni, mert ott húzódik a mélyén minden egyes ember személyes istenkapcsolata, személyes hétköznapja, az, ahogyan megéli, vagy éppen nem éli meg ezt a gondviselést. De attól, hogy egy mondat ennyire mély, az igazságtartalma még igaz, sőt, én vallom, hogy egy-egy ilyen mondat – egy kis segítséggel – minden egyes igehallgatóból előhozhatja a személyes tapasztalatokat.

Jézus a figyelmet a mező virágára irányítja, és arra akar minket rádöbbenteni, hogy ha Isten ezekről a növényekről, amelyek mellett ügyes-bajos dolgaink mellett elmegyünk, gondoskodik, akkor hogyne gondoskodna rólunk, akiket Fia vérén váltott meg. A kérdés csak az, hogy észre vesszük-e ezt a gondoskodást? És a kérdés megint csak mélyen érint minket.

Egy régi, talán még az evangélikus óvodában tanult dal jutott eszebe: Ne aggodalmaskodjál, nézz Istenedre fel. Ő felruház és táplál, rád gondot Ő visel… Hány olyan ember vesz körül minket, és hányszor vagyunk te és én sokszor úgy, hogy ez a fajta Krisztusi békesség – amely tényleg felülről száll alá – eltűnik az életünkből, és a helyét átveszi valami energiát és kapcsolatokat felemésztő idegesség, amelynek igazából semmi értelme.

Isten Jézus Krisztus által arra hív, hogy vegyük egészen komolyan: Ő tényleg gondunkat viseli. És ami nagyon fontos, ebben első sorban saját életünket nézzük, de tegyünk meg mindent, hogy a másik is megérezhesse a békesség ízét.

A bejegyzés trackback címe:

https://andraskereszt.blog.hu/api/trackback/id/tr7011985908

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.