Mind örülnek majd, akik hozzád menekülnek. (Zsolt 5,12a)

A te és az én életemben is lehetnek olyan pillanatok, amikor kevésnek tűnik minden emberileg megadható öröm. Amikor azt érezzük, hogy szükséges valami többlet, valami, ami kiemel téged és engem abból a mélységből, ahol éppen vagyunk. Hiszem, hogy életünk minden napján ezt kínálja nekünk a mindenható Isten. A kérdés csak az, hogy élünk-e ezzel a lehetőséggel?

Sokszor azt látom az embereken, hogy minden öröm forrás kézenfekvőbb számukra, mint az Istennel való kapcsolat. Nem az illegális pótszerekre gondolok, egyszerűen csak azokra a már-már napi rutinokra, amelyektől örömöt, pihenést, feltöltődést várunk. De ha kicsit kinyitjuk a szemünket – Tegyük meg bátran! – akkor azt láthatjuk meg, hogy ezek ideig óráig valók. Sőt minden reklámfogás ellenére még csak nem is univerzálisak. Ami az egyik embernek egy jó sorozat, az a másiknak idegesítő időpocsékolás. Ami az egyiknek egy izgalmas online játék, az a másiknak bosszantó pénzpazarlás.

Az öröm forrása sok felől érkezhet, de az igazi, minden más örömöt megalapozó forrás hiszem, hogy csak egy lehet. Ez pedig az Istennel való kapcsolat. Hiszem, hogy minden keresztyén ember életében eljöhet az a pillanat, amikor Isten rádöbbenti arra, hogy nem kell tovább keresni az öröm forrását. Nem kell görcsösen keresni, egyedül annyit kell tenni, hogy oda menekülünk az élő Isten kitárt karjába, ahova mindenki mehet, és hiszem és vallom, hogy mindenki ugyan azt kapja: mérhetetlen örömöt, amely a legmélyebb sötétségben is lámpásként fog világítani az életében, azért, hogy önmaga is fáklyává váljon a világ számára. Mert arra születtünk újjá, hogy fények legyünk a világban, amelyek Isten felé, az öröm forrásához vezetik a megfáradt és megterhelt embereket.