Andráskereszt

Isten városa vagyunk!

2016. november 13. - Halasi András

Pajzsa leszek ennek a városnak, és megszabadítom önmagamért. (2Kir 19,34)

Hányan várhatnak a világon ebben a percben is arra, hogy valaki védelmet és szabadítást nyújtson neki? Hány millió ember szenved a bűn miatt olyan körülmények között, ahova embernek nem szabadna kerülnie? Hány ember kénytelen tűrni mindazt, amit a napok, évek éle hoznak pusztán azért, mert emberileg látszólag nincs kiút a szenvedések közül?

Isten azonban nem emberi utat kínál. Ebben az ószövetségi szakaszban számomra ez nyilvánul meg, mégpedig egy másik igehely tükrében. Ez arról beszél, hogy te és én hegyen épült város vagyunk, amely nem rejthető el. Mégpedig olyan város, amely a keresztség okán Isten hatáskörébe tartozik és ebben az értelemben te és én, és minden egyes keresztyén egy-egy szent város vagyunk. Amelynek léte és értelme, hogy minden napon az Úrról tanúskodjon fényességével, tisztaságával, egyenességével, egészen személyesen neki adott ékességével.

Ennek a városnak pedig a védője maga a mindenható Isten. Minden látszat ellenére. De Krisztus soha nem mondta, hogy könnyű lesz. Ebben a világban élünk, ennek a világnak a napjait éljük át minden örömmel és bánattal egyaránt. De mégis hiszem, hogy minden szenvedés, megpróbáltatás ellenére megélhető, hogy az életem pajzsa és szabadítója maga az Isten. Persze a szabadítás nem egy csettintésre történik, de mégis tapasztalható. Betegágyon, fogságban, üldözés közben. És soha ne feledjük, hogy nincsen itt maradandó városunk, hanem az eljövendőt keressük (Zsid 13,14).

A bejegyzés trackback címe:

https://andraskereszt.blog.hu/api/trackback/id/tr2111958767

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.