Hasonló a mennyek országa a kereskedőhöz is, aki szép gyöngyöket keres. Amikor egy nagy értékű gyöngyre talál, elmegy, eladja mindenét, amije van, és megvásárolja azt, (Mt 13,45-46)

Azt gondolom, hogy mindannyian keresünk valamit. Nem a földi megélhetés biztosítására, életünk földi céljára, pihenésre, feltöltődésre gondolok most. Hanem arra, hogy mindannyian keressük az Istent. Akár tudunk róla, akár nem. Keressük, mert a Paradicsom óta hiányzik a vele való közösség, és ezt a hiányt be akarjuk tapasztani az életünkben. Erre pedig számtalan lehetőség kínálkozik.

Tovább gondolva a fenti példázatot hány olyan gyöngyöt, vagy annak látszó üveggolyót látunk meg életünk során, amiről azt gondoljuk: ez az. Ez az, ami betöltheti az életemben az Isten alakú űrt. Ez az, ami a békességet és a megnyugvást nyújthatja számomra. Aztán szépen lassan mindegyikről kiderül: csak értéktelen golyóbist tartottam a kezemben.

De ha valaki, akár te, akár én, akár bárki más egyszer rátalál az Isten országára, az valóban olyan hatást vált ki, mint amilyent a példázatbéli kereskedő életében a nagy értékű gyöngy. Ha Isten kegyelméből, aki ebben a percben is felénk tart, megtapasztaltuk azt, hogy Isten országa közel lépett hozzánk, akkor minden más lényegtelenné válik.

A rátalálásban pedig az a különleges, hogy bár mi keresünk, minket találnak meg. Óriási kegyelem, hogy rád és rám akar találni a mindenható Isten, azért, hogy országába fogadjon. Azért, hogy megmutassa, a nála megtapasztalható kegyelmes szereteten kívül nincsen más, mert minden ebből épülhet fel az életünkben. A kereskedő azért adja oda mindenét azért az egy nagy értékű gyöngyért, mert vele és általa sokkal többet nyerhet: magát az életet.